NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. Legutóbbi olvasó: 2025-03-31 21:58 Összes olvasás: 6553| 40. | [tulajdonos]: HALADJUNK! | 2025-03-15 19:47 | MOST, NE CSAK ÉN BESZÉLJEK RÓLA, NÉZZÜNK EGY KORTÁRS WHITMAN-RAJONGÓT!
(Vagyunk néhányan.)
------------------------------------------------
Lövétei Lázár László:
WALT WHITMAN: ÜLÖK ÉS NÉZEM
1989-ben, 17 éves koromban vettem meg Székelyudvarhelyen Walt Whitman Ének magamról című, legszebb verseit tartalmazó kötetét (Szász János válogatásában), de csak nagyon nehezen, mostanában barátkoztam meg a költészetével. ( ... )
Ismertem az irodalomtörténeti közhelyeket vele kapcsolatban: megújította a formát, nagykorúvá tette az amerikai lírát stb. Tudtam, hogy kedves költőim, Kassáktól Füst Milánig, rajongtak Whitmanért; tudtam, hogy lázadó kamaszkorom nagy kedvence, Ginsberg Üvöltése mennyit köszönhet Whitmannek – mindezek ellenére én „provinciálisnak” éreztem a Whitman-féle verset.
Mi közöm nekem az amerikai „erő” és „lendület” és „energia” dicsőítéséhez? – kérdeztem magamtól, tudván tudva, hogy 1854-ben, amikor Whitman első kötete, a Fűszálak megjelent (tehát bőven az amerikai polgárháború előtt), még az „Amerikai Egyesült Státusok-ban” is csak módjával működött Whitman agyondicsért „demokráciája”, nemhogy Kelet-Közép-Európában.
Hol van itt az „általánosan emberi”? – fintorogtam Whitman antológiába illő darabjait, Az egyént énekelem-et és társait olvasva. És valószínűnek tartom, hogy ha nem szeretek bele ismét Szilágyi Domokosba, ugyanolyan előítéletes Whitman-olvasó maradtam volna, mint amilyen harminc éven át voltam. Egészen konkrétan: a félig lebénult, elszegényedett, mindenkitől elhagyott Whitman Kolumbusz imája című, megrázóan szép gyónása kellett (Szilágyi Domokos fordításában), hogy sokévnyi kihagyás után ismét elővegyem a Szász János-féle Whitman-kötetet. A Kolumbusz imája nem szerepel ugyan ebben, itt van viszont helyette az Ülök és nézem.
„Az 1850-es évek végén bekövetkezett eszmei és érzelmi válság egyik legjellemzőbb kifejezése” – olvasom Szász János jegyzetét az Ülök és nézem-mel kapcsolatban. És tényleg: ebben a versben egyetlen „dübörgő”, tényleg „cselekvő”, a legtávolabbi horizontokat is meghódítani vágyó whitmanes ige sincsen. Ne sajnáljuk a fáradságot, és sorról sorra haladva vegyük számba a vers igéit: „ülök”, „nézem”, „hallom”, „látom”, „látom”, „meglátom”, „látom”, „látok”, „látok”, „látom”, „meglátom”, „ülök”, „nézem”... És mi mindent lát és hall a költő, Uramisten! Időszerűek ma is, több mint 160 év után is a versben felsorolt „problémák”? De még mennyire!
És a vers utolsó sora: „Látom, hallom és hallgatok.” Micsoda gyönyörű ellentmondás az igék „passzivitása” és az okozott hatás között! Méghogy hallgat! Dehogy hallgat!
Az Ülök és nézem alighanem a világirodalom egyik legszenvedélyesebb vádbeszéde.
----------------------------------------------------------
Walt Whitman:
ÜLÖK ÉS NÉZEM
Ülök és nézem a világ minden bánatát és minden
elnyomást és szégyent,
Hallom a fiatalemberek titkos, görcsös zokogását bűnbánó gyötrelmeikben cselekedeteik miatt,
Látom a sivár életben a gyermekeitől bántalmazott anyát meghalni elhagyatottan, összeaszva, kétségbeesetten, Látom a férjétől bántalmazott feleséget, látom a fiatal nők hitszegő csábítóit,
Meglátom a féltékenység sajgását s a rejtezni igyekvő, viszonzatlan szerelmet, látom a földnek látványait,
Látom a csata, a dögvész, a zsarnokság munkálkodását, látok vértanúkat és rabokat,
Látok éhínséget a tengeri úton, látom a matrózokat sorsot húzni, kit öljenek meg, hogy a többiek élete megmaradjon, Meglátom a gőgös alakok lenéző, megalázó viselkedését a munkásokkal, szegényekkel, négerekkel és sorukbeliekkel, Ülök és nézem mindezt – mindemez aljasságot és végenincs haláltusát,
Látom, hallom és hallgatok.
(Szilágyi Domokos fordítása) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
