PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN: RENDEZNI A SOROKAT

PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
Legutóbbi olvasó: 2025-07-15 00:30 Összes olvasás: 38531

271.	[tulajdonos]: RENDEZNI A SOROKAT	2025-07-14 11:15
VÁRATLANUL MEGTALÁLTAM egy régi, fiatalkori versemet az Élet és Irodalom 1986-os, május 16-ai számában. Elhunyt nagynéném hagyatékában, akinek még megjelenése után küldtem el. A mű 39 éves. Vajon elavulttá vált? Vagy ma is tud nekünk valamit mondani? S ha igen, mi az? Lehet, hogy képes fennmaradni? Mindehhez idéznem kell a kötetemről megjelent pozitív kritika utolsó sorait is, igen, már megint. Kell a számvetéshez, kell a versírásom jobb megértéséhez, és megértetéséhez! Kell majd vita is! Értsétek meg végre: kreatív, új kíhívásokat jelentő viták nélkül nincs irodalmi megújulás! A komfortzóna soha el nem hagyása kontraproduktív. S annak számára a legártalmasabb, aki a mesterséges (mert vitákat elfojtó) Dokk-környezetben az úgynevezett csoportnyugalmat élvezi. Mert meg fog látszani a teljesítményén: negatív értelemben. Örültem, amikor Filip Tamás bejelentette a Baltazar nalóban, hogy ő már átvehette a főszerkesztőtől veszprémi estjükön a Vár Ucca Műhely folyóirat legújabb számát. Amiben a dokker Siska Péter verse mellett az én Csak egy repülő című háború ellenes hosszú versemet is megtalálta. (Ez az a mű, amit korábban a jogvitáig mérgesedő viszonyunk miatt visszakértem Karaffa Gyulától, aki egy elektronikus pályázat antológiájában már beszerkesztette. Nem lévén technikai akadálya a kiemelésnek. Hiszen ő volt az, aki Bakony című katonaversemről azt a lekicsinylő kommetet írta a Dokk-on, hogy csak öreg kiszolgált katonák nosztalgizására jó. Nem mindennapi "művakságról" téve tanúbizonyságot. (Minek nevezzem, amikor valaki képtelen kiérezni a korszak "levegőjéből" a TÉMÁT és meddő vitába kezd olyan valakivel, aki kiérezni véli azt?) Ezt a tévedését akkor elnéztem neki. Most azonban ideje megállapítani, hogy "kinek lett igaza"? Most fogok majd válaszolni Karaffa Gyula - akkori - felvetéseire. De ettől a vitától nem megsértődni kell, hanem okosan érvelni és ellenérvelni, hiszen az utólagos bölcs belátásra is felkínálom majd a lehetőséget! Per-pillanat tehát a Vár Ucca Műhely postán érkező tiszteletpéldányára várok. Egyelőre az Írók Boltjába vagy az Országos Széchenyi Könyvtárba sem érkezett még meg. Hogy miért olyan fontos ez a lap most és a katonaversem ottani megjelenése? Mert az alábbi kritika Hörcher Eszter tollából ennek a lapnak a hasábjain jelent meg öt éve. Mondhatnám: ez a lap "fedezett fel" újra. Igaz ugyan, hogy Szabó Antal néven egyszer már "felfedezett" a kotárs irodalom, ami a Szép Versek 89-beli megjelenésemmel csúcsosodott ki. Ezt illusztrálom az alábbi ÉS-publikációval is. De azt rémálmomban sem gondoltam volna, hogy a Pálóczi írói név felvételével szinte előről kell kezdenem mindent. Nem az írást, mert a stílusom viszonylag korán kialakult, amint e 39 éves versemben majd látjátok, és az rendben fejlődött tovább. Az irodalmi szereplők és szerkesztők előtt azonban a kortárs irodalmi Pálóczi Antal ismeretlen volt. Még akikkel együtt indultam valaha, azoknak is szinte újra be kellett mutatkoznom. Ebben az unásig ismertetett kritika részletben most csodálkozva észlelem a "katonaírót". Úgy hat rám, mintha két tükörrel a fejemnek egy olyan részét is megpillanthatnám, amiről eddig nem tudtam, hogy „olyan”. Ezek tehát Hörcher Eszter sorai, a Vár Ucca Műhely 68. számából. „Az ő világa, az ő szerelme, az ő élete, az ő hadszínterei a mi szépséges és gyötrelmes világunk is lesz egyben. „ablakain és kirakatüvegén látom viszont magam / egy páncélos tetejéből kibújva hús- / arcú vaskentaurként” (Svejk, avagy amikor egy éjszakán azt hittem). Emiatt fontosak ezek a költemények. (Pálóczi Antal: A paráznabillegető, Budapest, Garbo Könyvek, 2019) Idézet vége. Ezek után (és a Csak egy repülő nyomtatott verziójára várva) egész más most e régi ÉS-versemet olvasni. Mert ez a három dolog együtt már "mintázatot" ad. Mindezt utolsó lehetőségnek tekintem az irodalmi előmenetelem rendbehozására. Egy aktív "újtízév" előkészületeként. Végre megmutathatom, mire vagyok képes, hogy a kapott talentummal életem során élni tudtam-e, vagy csak (remélem nem) visszaélni? (Holnapután lesz a születésnapom. A már "nagyon sokadik". Ideje rendezni a soraim!) COPPOLA HÁBORÚS FILMJE (ismerjük a fegyver olajízt hűlő szagát a sisak zökkenését a fejen szerelékek nyűgét a sarat ebédidők kegyelemadását) Még látni lehetett ahogy lángok marcangolják meg az őserdőt de ez nem így történt. Hanem a nép sokáig imádkozott, majd nyugovóra tértek és másnap megkezdték vándorlásukat elhagyott földjeik felé. - Akik pedig az éhínség és a járványok után életben maradtak, boldogokká lettek, mert más választásuk nem volt.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!