NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN Legutóbbi olvasó: 2026-10-24 08:26 Összes olvasás: 48341| 233. | [tulajdonos]: MÉG TE CSODÁLKOZOL | 2024-07-02 07:47 | Nincs itt semmiféle kötekedés, azon kívül amit te kezdeményeztél a Baltazar naplóban a Dokk (és a dokkerek) ilyen jellegű bántalmazásával. Idézem:
"Valójában sokszor megfogadtam, hogy közügyekhez nem fogok szólni, mert eleve kudarcra ítélt dolog, és erre tekintettel csupán publikációs felületnek tekintem a Dokkot. De mire valók a fogadalmak, ha nem arra, hogy megszegjük őket? Miközben nem szólok hozzá a közügyekhez (akár vannak, akár nincsenek), az agyam dolgozik, és számtalan változatban teszi fel ugyanazt a kérdést: miért lett ilyen sivatag a Dokk? Miért vesztette el a vonzerejét, miért nem szól itt senki a másikhoz, miért nincs, vagy legalábbis miért nem fogalmazódik meg igény arra, hogy változzon itt valami? A széplelkek nyilván megveregetnék a vállamat, ha azt mondanám, hogy bocs, magammal kell kezdenem, nekem kell másmilyennek lennem, hogy a változás igényét egyáltalán szóba merjem hozni. A széplelkeknek biztosan sokat köszönhetünk, én jól megvagyok nélkülük, miközben a súgásukat akkor is hallom, ha befogom a fülemet. Befogott füllel persze nem lehet írni, így az előbbiek csupán képes beszédnek tekintendők.
Ami eleve hiányzik, egy közös nyelv. És a közös nyelv előtt maga a szándék, hogy legyen egy tisztességes elbeszélési módja annak, hogy mi történt, mi történik velünk.
Nekem olyan furcsa, hogy elmúlik a karácsony úgy, hogy egy rövid, szeretetteljes, optimista üzenet szülessen a főszerkesztőtől.
És nekem az is furcsa, hogy eljön az újév napja, és elmúlik úgy, hogy egy rövid, szeretetteljes, optimista üzenet szülessen a főszerkesztőtől.
Higgyék el, nem apahiányban szenvedek, ahhoz már túl öreg vagyok, egyszerűen azt nem értem, miért nem fogalmazódik meg a késztetés benne, hogy megszólaljon, és mondjon valamit.
Több mint két éve, hogy ezt írta: „…ha bármikor úgy vélik, bármiben vétettem megtisztelő közös munkánkban, ne hagyják szó nélkül azt, nemtetszésüket nyomban jelezzék nekem.”
Próbálom végiggondolni, mit csinál jól, nem könnyű. Nem akarom elkapkodni az értékelést, nehogy elfogultsággal vádoljon bárki. Nagyon kíváncsi vagyok mások véleményére ez ügyben.
Mit csinálnak jól a szerkesztők?
Mit csinálnak jól a szerzők? Akár a feltöltött versek szerzői, akár a naplókéi.
Egy dokk szükségképpen együttműködést igényel, mindenki szorgoskodik, hol az egyik, hol a másik hajó részesedik közös munkájuk gyümölcseiből.
Ezen a dokkon van közös munka?
Van valamiféle közös ihlet?
Két szélsőség mindenképp van, a bántás kegyetlensége, és a hideg részvétlenség.
Ezeket szabad észrevenni, szabad szóvá tenni.
És remélem, hogy szabad várni, hogy valakit megérintsen ennek a posztnak az üzenete."
Idézet vége.
Ha valaki a szépség elefántcsonttornyában (vagy Woyzek kabinjában ül) az alkotás és az ihlet varázsában, és arra vágyik, hogy békén hagyják, hogy senki se zavarja meg, akkor nem szabad burkolt támadást intéznie mások ellen.
Én sem tettem.
Te viszont idézett jegyzetedben, Tamás, megtetted.
S ez nekem azért visszatetsző, mert te ennek a lapnak egykor a főszerkesztője voltál, s miután végül összekeverted a magánéletedet a Dokk közügyekkel, le kellett mondanod a főszerkesztőségről.
Tapintatból nem részletezem.
Jónás Tamásnak is volt ilyen húzása.
Ő szerelmi bánatában egyszer félig megölte a Dokk-ot.
Képes volt félig lezárogatni. Hol ezt a felét, hol azt téve olvashatatlanná.
Eljátszva lelki fájdalmában a Dokk-kal és eljátszatva velünk is a hattyú halálát, akiknek egyik nap olvashatóvá, másnap olvashatatlanná váltak a szövegei.
Köszönjük, nem kérünk többet ebből és semi hasonlóból ennek a lapnak az élén.
Itt nem kell többet egy főszerkesztőnek sem új női költőt felfedeznie, annak "hóna alá nyúlva"!
Tényleg! Mi lett "vele"? (A szőkével, aki a hozzád írt versében ezredesnek szólít!)
Ír még?
Vajon szerinted még "mindig" elég jó az a verse, amit főszerkesztőként egykor elszántan védtél a leminősítő szavazatokkal szemben?
Vagy most már (elengedve "hóna alját") magad is úgy látod, hogy "nem annyira"?
Nem tudom, ezért kérdezem.
És nehogy személyeskedésnek vedd!
Én sosem egy konkrét személyt hanem egy irodalmi típust látok benned. (Is. Szakmai betegség.)
És bizony itt válik el a magánélet a Dokk-közéletétől.
Illetve a kettő rossz esetben itt keveredik össze.
Amennyiben valaki a közösség rovására és az esztétika törvényeit figyelmen kívül hagyva a "véletlenül" összekeveri.
Itt a "válófenék".
Ahol az agyagos aljzattól a tőzeget külön lehet és külön is kell választani. A fonyódi Nagy-Berekben így szól erről a terminus technicus.
Ezért nem kell nekem karácsonyi "cukros bácsi" üdvözlet a Dokk népének, illetve zavar kissé, ha ezt épp te hozod szóba.
Akinek főszerkesztősége idején "bezzeg máshogy volt".
Tudjuk.
És azt is, hogy mi lett a vége.
Itt a viták után megállapodott kedélyekkel gályázni kell, ahogy csendben tesszük.
Csevegés helyett a műre és befelé koncentrálva.
Ez a látszólag állóvíz "posvány" itt és most valójában az eddigiekhez képest számomra a leginkább alkotásra serkentő állapot (olvasd el hárommal lentebb az új Ágoston-novellákat), de ahogy látom a többi serény számára is!
Ebbe a haltermő vízbe dobtál most követ és hogy "rád fröccsent" elcsodálkozol!
Így jártál!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
