NAPLÓK: Pssz!Ich-ézis Legutóbbi olvasó: 2025-12-05 06:33 Összes olvasás: 12297| 13. | [tulajdonos]: 05 04 | 2020-05-04 23:06 |
létre akarok hozni
valamit,
lelkesedni
akármiért!
Az álmaimat akarom! A képeimnek, intenzitást!. Egy marék melatonint! Víziót! Víziót végre, könyörgöm!
És azt mondják, nesze, ezen a játéktéren! és mégis hogyan? És elkezdik sorolni a logikus preferenciákat, (legtöbb esetben, mert nincs víziód, melynek segítségével a jövőből látnál visszafelé vagy ha van is, legtöbbször nincs előtted, tehát nincsenek azonnali válaszaid)
hogy mit hogyan, és az ipar rutinja bedarál. Hanem a vízió kiváltja a rutint.
De amíg nincs vízióm, meddő ember vagyok, cirkuszi állat.
Bárcsak életben tarthatnék, bármit is. Pár év, és minden elhalványodik.
Ha volt is eszközöm, én nem ismertem. Féltem a kötelezettségektől, a kötöttségektől, a szeretettől (jaj mi az). Féltettem magam a saját vágyaimtól. Testemet
a férfiaktól, akik pedig nálam ártalmatlanabbak voltak és ádázul bekebeleztem azt, aki valahogyan a közelembe fért mégis. Ösztöneimre földet dobáltam, ha kihajtottak, hát arrébb költöztem, és kiváltképp ott szerettem, ahol nem vettek észre. Ugyanaz a kert, mindig ugyanaz a kert nő körém. Középütt az az orgona örökzöldnek hiszi magát. A fény itt kevés, de a sár él! Ki tiltja meg,? Tükröm, tükröm!Ha tetszik, ha nem, a valóság csakúgy stilizált. Oh, azok az ördögi jelentésviszonyok!
"ha megígérjük, hogy nem nyúlunk semmihez, akkor az idő az összes rétegével örökké való"
ez egy megjelölés nélküli idézet valahonnét, kb két évvel ezelőttről, valami kusza jegyzettömbből
Úgy másfél éve, még egy legális időréteg után kutattam, ami megmenthetett volna, de hát mindennek ára van. Megőriztem a fizetséget, az is inflálódik. És ami volt, vissza nem jő. De akkor még ugrani akartam, azt hittem, megvan minden elszántságom, elfeledni mindent, áttörni az összes üvegréteget, ami elvághat a megismerhetetlen önvalómtól,a tiszta, közvetlen élményt akartam, az egyetlen igaz valóságot, fejest, egyszerűen csak fejest akartam ugrani életem mélységébe és misztikumába. Közvetlenül, magamat akartam. Újjászülethettem volna, ha kész volnék én valaha születni. Az egész életem egy hosszantartó, ernyedt felébredés, és a fojtások, melyekre így fel sem éledt ösztöneim teremtődtek volna, a katartikus, hősi küzdelmek, a kitörés, a győzedelmes harc elmaradt, valaki benyúlt értem, még mielőtt a távozásnak szükségét érezhettem volna, lebaszott ide, lucskosan, kótyagosan, ahol, azt se tudom, hol, de: vagyok.
Végtére is: vagyok. Ennyit tudok, biztosan. És hogy vízióra van szükségem, vagy beharap és elnyel a pokol. Ó, azok a keserű mellek!
Jaj az elkövetőnek, ki aztán kiváltképp csodálkozik, midőn felébred, koponyájából nehéz ködök szivárognak, és elindul, hogy megkeresse a tegnapot, hányszor visszafordul még, míg kitörhet, "jaj annak aki feltámad és nem érzi önnön életét". Az ilyenek miatt, mint én, kellenek még a hatalmasok, de az ilyenek, mint én, sohasem tűrhetik őket.
Enyém az örökös eszmélet terhe, és nem bírhatom.
Maholnap harminc leszek és a csend ordít velem. Van néhány őszhajszálam, és kifejlett okaim az elmúlásra. Bizonyos halálom óvatos hírnökei megjelentek. Meghajolok. Mi minden az, amiről számot nem adhatok. Összerogynék, ha felfoghatnám.
Ahhoz, hogy elviseld ezt a csendet ezt a mondhatatlan űrt (vízió vagy célszemély híján, akin víziótlanságod levezetheted), tudnod kell, mire számíthatsz tőle. Ha nem, magadra maradsz falánk addikcióiddal és egyszerű, hanem alantas ösztöneiddel. Hogy aztán mégse válj magad martalékává, napirend kell. (Ötlet a mégis a célszemély begyűjtésére már rég nem opció.)
Napirend: hogy reggel pl felkelj, egyél valamit, nem élvezetből, hanem puszta következetesség gyanánt, hogy legyen energiád, de mihez is? Kell, hogy legyen víziód, amit lebonthatsz a napi rutin szintjére, most hogy már van ugyanis energiád (ami persze mindenképp van, az evés által csupán felszabadul) át kell helyezned, magadról, a célkeresztet. Erősen tartsd, a csend, észrevétlen, önmagad felé húz. Ne felejtsd, valahol, vannak még itt mások. Élnek még emberek. Egyek, mindannyian, tebenned.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
