NAPLÓK: Pszichodráma
Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 14:49 Összes olvasás: 52104. | [tulajdonos]: 2 | 2012-07-01 22:48 |
tudom hogy sosem bocsátod meg nekem amit elkövettél ellenem hiába szeretnélek mindenek alatt mindenek felett
én nem tudok bánni a szavakkal és vele sem mire kell ő? úgy szoktam kezdeni hogy megkérdem mit segíthetek rendszerint legjobb ha semmit ez van szölavi de azt sosem felejtem hogy a borkóstolón kacsintott hogy a körtáncban... hogy nem történt semmi pedig... hogy majdnem kiöntötte a teát mikor látott valakivel hogy felrúgtam egy széket mikor telefonált valakivel
rövid summázat nem sunnázat itt mindenki előtt kérem azt a pofont tanúk előtt az Isten előtt a templomban felszögeztél tekinteteddel hát ezért nem nyugodhatok azóta két éve idestova megfeszülök érted és nincs megváltás nincs váltás mindig nekem kell szenvednem anyám se sirasson névtelen a bánat némtelen nemtelen kegyetlen kegytelen kelengye nem lehet ami lehet azt sem adod meg kelepce magamnak neked - legalább ilyenkor mindegy a kettő
biztos megfogadtad hogy utálsz mindenki előtt
kezdek eligénytelenedni végre szeretem a szar zenéket a beborozást és a közönsége beszédet hasonulok valakihez akit nem ismerek és nem is merek |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!