NAPLÓK: Pszichodráma
Legutóbbi olvasó: 2025-07-05 21:27 Összes olvasás: 5517| 4. | [tulajdonos]: 2 | 2012-07-01 22:48 |
tudom hogy sosem bocsátod meg nekem
amit elkövettél ellenem
hiába szeretnélek mindenek alatt
mindenek felett
én nem tudok bánni a szavakkal és vele sem
mire kell ő?
úgy szoktam kezdeni hogy megkérdem mit segíthetek
rendszerint legjobb ha semmit
ez van szölavi
de azt sosem felejtem hogy a borkóstolón kacsintott
hogy a körtáncban...
hogy nem történt semmi
pedig...
hogy majdnem kiöntötte a teát mikor látott valakivel
hogy felrúgtam egy széket mikor telefonált valakivel
rövid summázat
nem sunnázat
itt mindenki előtt kérem azt a pofont
tanúk előtt
az Isten előtt
a templomban felszögeztél tekinteteddel
hát ezért nem nyugodhatok azóta
két éve idestova
megfeszülök érted
és nincs megváltás
nincs váltás
mindig nekem kell szenvednem
anyám se sirasson
névtelen a bánat
némtelen
nemtelen
kegyetlen
kegytelen
kelengye nem lehet ami lehet azt sem adod meg
kelepce
magamnak neked
- legalább ilyenkor mindegy a kettő
biztos megfogadtad hogy utálsz mindenki előtt
kezdek eligénytelenedni végre
szeretem a szar zenéket
a beborozást és a közönsége beszédet
hasonulok valakihez akit nem ismerek és nem is merek |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
