NAPLÓK: Számomra elviselhetetlen Legutóbbi olvasó: 2024-11-20 10:47 Összes olvasás: 23602| 15. | [tulajdonos]: másik | 2007-10-26 16:45 | G. az ablak előtt állt – háttal a könyvtárszobának – és az utcát nézte. Kint még sötét volt, az éjszakának az a szaka, amely közvetlenül megelőzi a hajnalt, amikor a legsűrűbb odakinn a sötétség. G. arra gondolt, hogy nemsokára elhagyja ezt a helyet, ahol eddigi életéhez képest elég sok időt töltött. Tudta, hogy kint, a külvilágban, a sötétség erői az utolsó, végső összecsapásra készülnek. G. bízott benne, hogy állni fogja a sarat, ahogy az apja is mindig állta, mindig, minden körülmények között. Aki, miután elárulta neki születése titkát, eltávozott ebből a világból. De előbb még elmondta, hogy az olyanok, mint ők, nem testtől,
hanem szellemtől születnek, és semmi nem árthat nekik, ami mulandó.
G. levette a füléről a fejhallgatót, és hallotta, ahogy az énekes még egyszer elénekli rekedt hangon : „Minden rendbe jön, szerelmem!” Kinézett az ablakon, és látta, hogy keleten, éppen ott, ahol a legmélyebb a sötétség, lassan meghasad a fekete fátyol, a maya fátyla. G. megfontolt mozdulatokkal cigarettára gyújtott, és – miután mélyen leszívta a füstöt, az ég felé fújta azt. Közben arra gondolt, hogy akkor jár legközelebb az igazsághoz, ha – a legvégső következtetéstől sem riadva vissza – azt mondja, hogy egy világ vége soha nem volt, és soha
nem is lesz más, mint egy illúzió vége.
| |
| 14. | [tulajdonos]: íme | 2007-10-25 21:57 | Lehet, hogy csak az én képzeletemben létezik, de számomra elviselhetetlen ez az egész. Ahogy élsz, ahogy lélegzel, ahogy átmész az utcán. Senki számára nem viselhető el a létezés, a saját létezése, de ugyanúgy lehetetlen egy másik személy létezését elfogadni, aki nem én vagyok. Erről szól minden. Hol is kezdődött? Talán ott, és akkor, amikor egy határtalan elme kitalálta, hogy nekünk léteznünk kell. Mégpedig egy térben, és időben.
Lehet, hogy csak képzeletben létezett a barátságunk, de nem az én képzeletemben, hanem egy végtelen elme alkotásai között, és ilyen értelemben, többet ért minden úgynevezett valóságnál.
| |
| 13. | [tulajdonos]: köszi | Gyöngyvér: napló | 2007-10-24 14:32 | Köszi, megnézem.
Egyébként nagyon hideg van itt, három napig nem volt fűtés.
Elkezdtem egy új novellát. Talán majd itt is idézek belőle.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 11. | [tulajdonos]: gyógy | Gyöngyvér: n | 2007-10-24 12:34 | Szia, köszi a tippet. A gyógyulás most éppen rám fér.
Neked is van itt, a dokkon naplód? | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 10. | Gyöngyvér: n | 2007-10-24 11:13 | | Bocsánat a közbevetésért, remélem, nem túl személyeskedő. (Szerintem jó könyv, és eszembe jutott a hetes bejegyzésedről. Egyébként egy pszichológus írta.) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 9. | Gyöngyvér: a benső gyermek | 2007-10-24 11:11 | | Én ma már nem írok, csak a naplót. De az jót tesz. És ez a könyv (ezt ajánlom neked): Erika Chopich- A gyógyító gyermeki én | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 8. | Gyöngyvér: gyermek | 2007-10-24 11:10 | | Én a régi írásaimon szoktam szórakozni. Ez mondjuk nem pontos: legyen inkább az, hogy fetrengek a röhögéstől. | |
| 7. | [tulajdonos]: amikor | 2007-10-23 18:08 | | Amikor gyermek voltam, gyermekként gondolkodtam. | |
| 6. | [tulajdonos]: Novella | 2007-10-20 09:38 | | Elolvastam a frissen megjelent novellámat. Jól szórakoztam. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
