NAPLÓK: Szuszogó szavak
Legutóbbi olvasó: 2024-11-09 20:29 Összes olvasás: 78851633. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2024-02-06 15:44 |
Patakokban (utolsó simogatás)
A fájdalom olyan erősen mar, hogy felfalja a gyomrom, az agyam... a gondolataimat szétszedi. Úgy érzem... nem kell a holnap, nincs miért lefeküdni, felkelni... kiüresedett a világ. Legalábbis ez a kicsi... az én-világom. Hiszen elment belőle valaki, aki nekem nagyon fontos volt. Öt évet kaptunk a sorstól teljesen együtt lenni. Szinte napra pontosan ennyit.
Drága kicsi Pöszmétém, nyughatatlan cicám.
Most már biztosan jobban vigyáznak rád és nyargalhatsz kedvedre a végeláthatatlan vadászmezőkön. Én meg ostorozhatom magam idelenn még sokáig, biztosan. Kapaszkodom mindenbe, ami pici megnyugvást adhat. Szinte egyetlen támaszom voltál az elég keserves endrődi időkben. Később kicsi társam a nappalokban és az éjszakákban is. Apró tested adott erőt a túléléshez. Lehet úgy vélted, hogy már egyedül is boldogulok? Nos, tévedtél. Egyelőre csak a kétségbeesés maradt nekem. Micus is folyton keres... téblábol. Mire megszoktátok egymást... egymás nélkül maradtatok. Bármerre nézünk a házban és akörül... mindenütt látunk, érzünk. A rengeteg fotó a telefonban... És dől a könnyem. Patakokban.
(2024. február 5-6)
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!