NAPLÓK: Szuszogó szavak
Legutóbbi olvasó: 2025-11-29 17:44 Összes olvasás: 83785| 633. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2024-02-06 15:44 |
Patakokban
(utolsó simogatás)
A fájdalom olyan erősen mar, hogy felfalja
a gyomrom, az agyam... a gondolataimat
szétszedi. Úgy érzem... nem kell a holnap,
nincs miért lefeküdni, felkelni... kiüresedett
a világ. Legalábbis ez a kicsi... az én-világom.
Hiszen elment belőle valaki, aki nekem nagyon
fontos volt. Öt évet kaptunk a sorstól teljesen
együtt lenni. Szinte napra pontosan ennyit.
Drága kicsi Pöszmétém, nyughatatlan cicám.
Most már biztosan jobban vigyáznak rád és
nyargalhatsz kedvedre a végeláthatatlan
vadászmezőkön. Én meg ostorozhatom
magam idelenn még sokáig, biztosan.
Kapaszkodom mindenbe, ami pici megnyugvást
adhat. Szinte egyetlen támaszom voltál az elég
keserves endrődi időkben. Később kicsi társam
a nappalokban és az éjszakákban is. Apró tested
adott erőt a túléléshez. Lehet úgy vélted, hogy
már egyedül is boldogulok? Nos, tévedtél.
Egyelőre csak a kétségbeesés maradt nekem.
Micus is folyton keres... téblábol.
Mire megszoktátok egymást...
egymás nélkül maradtatok.
Bármerre nézünk a házban és akörül...
mindenütt látunk, érzünk.
A rengeteg fotó a telefonban...
És dől a könnyem. Patakokban.
(2024. február 5-6)
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
