NAPLÓK: Segesvári Hortenzia Legutóbbi olvasó: 2024-11-19 14:18 Összes olvasás: 21361| 82. | [tulajdonos]: A periféria centruma | 2018-06-30 18:47 | József Attila
19 éves magántisztviselőt és költőt sajtó útján elkövetett istengyalázás vétsége miatt a Budapesti Királyi Büntető Törvényszék 1924. július 10-én hozott ítéletében 8 hónapi fogházra és 200.000 korona pénzbüntetésre ítélte. Történelmi perek sorozatunkban a másodfokon enyhítéssel, harmadfokon pedig felmentéssel végződött per történetét elevenítjük fel. Különösen a kiváló védőügyvéd, Vámbéry Rusztem briliáns védői és jogi pr munkáját szeretnénk bemutatni. Vámbéry egyszerre beszélt a bírósághoz és a jelen lévő sajtó képviselőihez, a felmentés mellett az első országos ismertséget (médiapublicitást) is megteremtve ezzel a fiatal költőnek. A rekonstrukció során nincs nehéz dolgunk: a per teljes dokumentációja elérhető a Fővárosi Levéltár honlapján.
A történetről a költő a Curriculum Vitae-ben is megemlékezik röviden: „Érettségi bizonyítványom már jobb a nyolcadikosnál: csak magyarból és történelemből kaptam elégségest. Ekkor már egy versemért Istenkáromlás miatt pörbe fogtak. A Kúria fölmentett.” Az inkriminált vers a mai irodalomtörténészek értékelése szerint nem tartozik József Attila legjelentősebb költeményei közé, sok tekintetben Ady stílusát követi, de már érződik benne a későbbi érett költő formanyelve.
Lázadó Krisztus
(részlet)
Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság,
ne légy más, mint az Igazságos Úr!
több kalászt adj, de azért el ne vedd a
rózsát.
Vagy ne maradj vén Kozmosz-palotádba,
gyere ki, nézd meg, szolgád mit csinál –
ronggyá nem mosná Élet-subád ember
átka.
(...)
Fáradt baromként reszket lelke, teste,
fél-munkát végző társak röhögik
s feszül, mert tudja – reá korábban jön
este.
Nagy, roskadt lelke igéket emel még
s kilógatja fakult, sápadt szivét,
mint akasztott ember szederjes, szürke
nyelvét.
A 19 éves költő a „Lázadó Krisztus” című költeménye a Kékmadár című irodalmi és művészeti lapban jelent meg 1923. október 19-én. Az alig ismert, kis példányszámú lapban megjelent versre a konzervatív irodalom zászlóshajója, a Kelet Népe című folyóirat reagált egy példátlanul éles hangú glosszával. Ezen az írás alapján indult el végül a nyomozás, amely vádemeléssel végződött. Idézet a cikkből:
„A destrukció újra vidáman burjánzik. Nemrégiben éltették Károlyit a »becsületes« politikusok - most meg egy ifjú tintakuli a »Kékmadár« című folyóirat hasábjain éles támadást intéz Krisztus ellen... Az a hang, amin ír, felkavarja az ember gyomrát. Stílusa alkalmas a hánytatásra. Általában a vad gyűlölet izzó hangján vázolja meg Krisztus fenséges, magasztos alakját. Mindenesetre így írni csak a legprofánabb lelkek mernek. De a szerző, József Attila úr, bizonyára „fentebb lélek”-nek tartja és hirdeti magát. Ebből a fennköltségből kiviláglik a lap iránya és ha szabad ezt a szót használnunk: nívója… Az ilyen írókat, de főleg lapkiadókat el kellene tiltani a kiadástól - mert csak társadalmi bacilusokat terjesztenek az amúgy is fertőzött légkörben.”
A cikket hamarosan rendőrségi vizsgálat követte, a költőt hamarosan beidézték és 1924. január 30-án kihallgatták a Magyar Kir. Államrendőrség Makói Kapitányságának Bűnügyi Osztályán. A makói járásbíróság elnöke és büntetőbírája, Brommer Ödön az 1878. évi tc. 190. §-a ütköző, sajtó útján elkövetett istengyalázás vétsége címén hallgatta ki a bűnvádi eljárás alá vont költőt. (A kihallgatáson akkor még nem Vámbéry, hanem Espersit János makói ügyvéd vett részt.) József Attila a kihallgatási jegyzőkönyv tanúsága szerint következőképpen védekezett a büntetőbíró vádjai ellen:
„Én a versemben Krisztus alatt tulajdonképpen magam, mint lázadó embert értem, aki nem azért teremtetett, hogy Istent dicsőítse, hanem, hogy az ember életének értelméhez közelebb jusson. A versben inkriminált kifejezésekkel tehát allegorikusan magam illetem, s ezekkel azt akarom kifejezni, hogy én mint ember halálra vagyok ítélve. Végső eredményben a vers Isten dicsőítését és nem gyalázását szolgálja, mert legyen az embernek bármily alkotása, végeredményben mégis az emberi alkotás Istent dicséri.”
Az érvelés nem győzte meg a hatóságot. Dr. Baróthy Károly kir. főügyész az 1924. április 4-én kelt vádiratában a verset végül is közbotrányokozásra alkalmasnak minősítette. Az ügyészség a Budapesti Kir. Büntető Törvényszéket jelölte ki illetékes bíróságnak. A költő nővérének férje ezen a ponton fordult az ismert büntetőjogászhoz és egyetemi tanárhoz, Vámbéry Rusztemhez, a neves orientalista, Vámbéry Ármin fiához. Az ügyvéd javaslatára József Attila kifogást nyújtott be a vád ellen, ám ezt a bíróság elutasította.
Az első fokú tárgyalást Schadl Ernő kir. törvényszéki bíró vezetésével július 10-én tartották. Az újságírók jelenlétében folyó tárgyaláson a vers felolvasása után a bíróság megkezdte a vádlott részletes kihallgatását:
Az elnök: Mi a foglalkozása? Költő?
A vádlott: Ez a hivatásom, egyébként magántisztviselő vagyok.
Az elnök: Bűnösnek érzi magát? Nem lát ebben a versben semmi kivetni valót?
A vádlott: Nem érzem magam bűnösnek és az inkriminált verset is ártalmatlannak tartom. A költeménynek a tendenciája az, hogy a világháború után az emberek elvesztették az önbizalmukat és azt akarta visszaadni az emberiségnek. A Lázadó Krisztus tulajdonképpen felismerhetően metafora, az örök embert jelenti, aki mindig előretör. Nem akartam istent gyalázni és felfogásom szerint nincs is a versben erre alkalmas gondolat vagy kifejezés.
Vámbéry Rusztem azzal védte a költőt, hogy a „Lázadó Krisztus” az örök embert jelenti a versben, amelyből nem szabad egyes idézeteket kiragadni. Az ügyvéd a tárgyalás során érezhetően legalább annyira a hallgatósághoz, a résztvevő újságírókhoz, mint a bírósághoz beszélt. Részlet a védőbeszédből:
A vád nem igazolta, hogy a szerző ezt a bűncselekményt el akarta követni és nem lehet vele szemben megállapítani azt sem, hogy istengyalázás elkövetésének a tudata élne József Attilában. A vádhatóság más költőkkel szemben sokkal elnézőbb volt, mert hiszen nem indított istenkáromlás sajtóvétsége címén sohasem bűnvádi eljárást Ady Endre ellen, aki pedig egyik gyönyörű versében ezt a kifejezést használta: Izgága Jézus. Egyéb idézeteket is felolvashatok Ady verseiből, amelyeknek a kifejezései sokkal markánsabbak, erősebbek, mint a Lázadó Krisztus inkriminált kitételei, de mégsem lehetett bűnvádi eljárást indítani Ady ellen, mert az ügyészségnek is a versek tendenciáját kellett szem előtt tartania. De elnéző volt az ügyészség mindenkor Petőfi Sándorral szemben is, aki pedig az Apostol című versében ezt írja: Hét-nyolc esztendő alatt olyan tolvaj lesz, mint Krisztus. Tudtommal semmi objektív eljárást nem indított a vádhatóság Petőfi könyvei ellen. Azután idézhetnék sokat Heine jó nevű költő munkáiból is, akinek könyvei ma is közkézen forognak nálunk is, de az ügyészség ezek ellen a könyvek ellen sem indított objektív eljárást. Annyi bizonyos, hogy úgy a bíróság, mint a vád és védelem képviselője igen távol áll attól a gondolattól, mint amiben a fiatal, tizenkilenc esztendős költő él. Ezek a fiatal költők egész más metaforákat használnak, és a tizenkilenc esztendős versíróknak költeményeit érthetetlennek találják az öregebbek. De ez még nem lehet bűne a fiatal íróknak. Fölmentő ítéletet kérek.
A bíróságot nem hatotta meg a védekezés, és példátlanul szigorú ítéletet hozott: 8 hónapi fogházra és 200 000 Korona pénzbüntetésre ítélte a fiatalembert.
„Vádlott védekezése… el nem fogadható, mert a vádbeli cselekményhez külön Istengyalázó szándék nem szükséges. Elégséges a gyalázó szavak használata. Vádlott pedig ebben a tudatban tette közzé a költeményt. Ugyanis a költemény címe, annak egész gondolatmenete, egyes kifejezései, de különösen annak a rendelkező részben idézett része, Isten ellen intézett gyalázó kifejezéseket foglal magában, melyek a költemény keresztény olvasójának vallásos érzületét sértik, sőt megbotránkoztatják. Ekként vádlottnak - a költemény szerzőjének is tudnia kellett, hogy az inkriminált költemény Istengyalázó, közbotrány előidézésre alkalmas kitételeket tartalmaz. ... A büntetés kiszabásánál súlyosbító körülményül figyelembe vette a kir. törvényszék a gyalázó kifejezések halmazát, enyhítő körülményül pedig vádlott fiatalabb korát, s ezeknek mérlegelésével a reá kiszabott büntetést bűnösségévei arányban állónak találta."
Vámbéry a tárgyalás végén fellebbezést jelentett be, s valószínűleg nem tudta, hogy lényegében máris sikerrel járt. Ami a bíróság előtt nem sikerült, az célba ért a sajtóban. A szegedi és makói sajtó, majd az országos média is cikkek tucatjait jelentette meg az ítélettel kapcsolatban. A cikkek kivétel nélkül közlik Vámbéry perbeszédének részleteit is, és döntő többségük nyíltan az elítélt költő mellett foglalt állást. A Szeged című napilapban egy idős egyetemi tanár megpróbálta védelmébe venni az ítéletet, mire a lap szerkesztőségi cikkben állt ki a költői szabadság mellett. Az ítéletből hamarosan országos ügy lett, még a kabarét is megjárta. Juhász Gyula költő javaslatára egy szegedi kabaréban egy fiatalkorú szegedi költő szavalta el az „Ügyész úr, kérem” című verses könyvéből a „Pardon, hogy írok!” kezdetű költeményét.
A botrány érezhetően nyomást gyakorolt a fellebbviteli bíróságra is. A Budapesti Királyi Ítélőtábla dr. Auer Károly tanácselnök vezetésével 1924. november 10-én tartott nyilvános fellebbviteli főtárgyalásán – némileg mondvacsinált okkal, a vádlott korára hivatkozva – ítéletében egy hónapra mérsékelte a büntetést, megtartva a korábban kirótt 200.000 koronás pénzbüntetést. Vámbéry azonban további jogorvoslatot kért, így az Ítélőtábla felterjesztette a Magyar Királyi Kúriához ügyet, amely elutasította a másodfokon hozott ítéletet, s 1925. március 24-én felmentette a költőt. A Kúria dr. Ráth Zsigmond által vezetett tanácsa semmisségi ítéletében lényegében Vámbéry első fokon elmondott perbeszédére támaszkodik:
„A vád tárgyává tett költeményben mindenekelőtt nincsenek Isten ellen intézett gyalázó kifejezések.Költemény címe "Lázadó Krisztus" azért nem gyalázza az Istent, mert e cím alatt a költeményből kitűnőleg a földi igazságtalanságok ellen lázadó embert kell érteni, aki az isteni igazságosság megvalósulását kéri az Istentől. A költeménynek azt az alapgondolatát fejezi ki az elsőfokú ítélet rendelkező részében idézett következő kitétel: „Ó, Uramisten, ne légy Te a Jóság! Ne légy más, mint az Igazságos Úr!” és "Lennél immár igazságos Isten!". Ezekben a kitételekben sincs gyalázás az Isten ellen, mert azok nem tagadják meg az isten-eszmét, csak annak a földön megvalósítására irányuló kérelmet fejeznek ki, nem is tiszteletlen módon, hanem inkább elkeseredés és könyörgés alakjában. … Miután a vers nem istengyalázó, következésképen közbotrányokozás esete sem forog fenn. Minthogy ezek szerint a királyi ítélőtábla tévedett akkor, midőn a vád tárgyává tett költeményben bűncselekménynek tényálladékait ismerte fel, a kir. ítélőtábla ítéletét a védő alapos semmisségi panasza folytán megsemmisíteni és a vádlottat felmenteni kellett.”
Az eljárás másfél éve alatt több tucat újságcikk jelent meg a szegedi és a makói valamint az országos sajtóban. A média végig követte a pert, s egyértelműen a költő mellett foglalt állást. Az első- és másodfokú ítéletet elítélő cikkek hatása érezhetően tetten érhető a jogerős ítéletben, ami elsősorban a védencét túlélő, 1948-ban New Yorkban meghalt Vámbéry Rusztem zseniális ügyvédi és kommunikációs képességeinek köszönhető. | |
| 81. | [tulajdonos]: A periféria centruma | 2018-03-15 09:28 | Csoóri Sándor:
Túlélt halálaimmal
Hosszú idő után itt jövök megint
én, én a megtépázott ember,
hullámzó cipőmben
s túlélt halálaimmal itt jövök.
Épp csak a félig elfagyott
mogyoróbokrok kifakadását
akartam meglesni kertetekben
s a nikotinos kezek
garázdálkodását
kitavaszodó lányszobákban,
de ti rámcsaptok újra,
mint hetek óta éhező csókák,
csikogtok fejem körül
s leszálltok minden hajszálamra.
A húsom kell nektek?
Az életem?
A bőröm alatt kóválygó égitestek?
Vagy kizökkenthető csontvázam,
mely éjszakánkint
ott ólálkodik már a Farkasréten?
Ha öltem volna a nevetekben,
most kiszakállasodó szentetek volnék,
szegény és szánnivaló,
ki a Hősök terére kocsin berobogó
angyal helyett
gyalog érkezik el a szívetekig.
De én csak lángfújó szátok elé
álltam oda egy deszkapajzzsal:
az gyulladjon meg tőletek,
ne a világ
s ti csizmás, rohamsisakos hadseregnek
láttatok rögtön,
növekvő sokaságnak, amely
kelbimbóként
zsenge csecsemőöklöket zabál.
Tavasz jön újra,
hamvazó, fényes tavasz.
A hegyek megborzongnak sorban,
mint tojásfehérjétől
megcsömörlő, terhes asszony
Nekem az ő istene
és az ő borzongása kell:
a legutolsó titkát is eláruló
gyönyörű undor. | |
| 80. | [tulajdonos]: A periféria centruma | 2018-02-11 11:48 |
Elvontak és alantasak
Egyszer olyan helyre megyünk drágám
ahol nem leszünk semmiféle kiseb bségi.
Kátrányba szoríthatnak agymosó olva sztárok,
konc epciós agyelszívók, hiú humanisták
köpnek egymás tenyerébe.
Amikor volt mit mondanunk nagy kár, hogy
nem kiáltottuk el kietlen semmiknek.
Még nem ismertelek és féltem elhagysz.
Elvontak és alantasak születéssel kerülnek a vérbe,
semelyik bátorság nem félelem nélküli.
Tanítható, akinek ígérni tud a nincs. Rabolja a van,
s egyszeriben a leépülés foglalkoztatja, nézi az új
villámcsődületet. A tegnap színházában hatalmába
kerít a megrendezett sors - örökös emlékezés,
különös muszáj megélni többször a történetünk.
Talán elővigyázatosságból találtunk egymásra
kicsit különcök, menekvők, kiket ellök a tömeg.
Akik strandolni sem tudnak - a civilizáció
kijelölt helyén - örökös vízióban. Mocsárból metán -
a színház. Nekünk az együttélés, a közös kazal-évek
viszonyítás. Tarlóhoz az aratnivalót. Pocokhoz a
parlagi sast. Keressük akitől elmehetünk és aki
visszaadja az utolsó utáni esélyt. Repülésből rosszul
közelítő madarak, mind szűkösebb tér, elmarad
a felhajtóerő s körbejárnak cipegető hangyák.
Egyszer olyan helyre megyünk drágám. | |
| 79. | [tulajdonos]: A periféria centruma | 2017-09-21 12:43 |
Hatóanyag
A férfi,
nyolcvankilencben, egy filmben,
szebbnél szebb hallgatással
közeledett felém. A premiertől
premierebb plánban szétfeszítettem
munkakönyv-barna ajkait,
ne vegye komolyan a titkot,
folyjon ki jövőképe.
A férfi,
nyolcvankilencben egy rettenetes angyalról
hallgatott, aki selyemkórón érlelt magot.
Gödrös bánya meddő szélmentes helyein
üstökben gyűjtött átok-, kínzás-processzushoz
növényeket.
A bakfiskort kinőve egyre többször érteni
véltem a hallgatás árnyalatait.
Átvettem szokásait, a valóság becsmérlését,
utánanéztem szökésben lévő démonoknak.
Láttam a férfi arcait színdarabokban.
Nem mondott semmit.
Hamarosan elhallgattam én is,
hogy mit érzek, sejteni sem engedtem
nőiességem hatóanyagát.
Egy kiállításon a férfi testén feliratok jelentek
meg, bőrpörsenés, mérges pattanás. Egykor
gyöngyfogai között teljesen köznapi szavak:
„látod, mit művel emberekkel
az elhallgatott álmodás?” | |
| 78. | [tulajdonos]: A periféria centruma | 2017-06-11 09:16 |
Szilvási István:
(an unfinished business)
lekéstem az auschwitzbe induló
wagonokat ma már
nem megyek sehova nem is biztos
hogy fölvettek volna ha futok még alá
esek láthatták hogy kitűnően futok és
úszok tengerésznek végül azért vettek
föl mert nem hánytam el magam
a hintán és egyenesen
jártam simán
visszaváltották a jegyem
a visszakapott pénzből nem tudom
mit veszek a westendben láttam egy
nyeles tükröt ha marad chia magot | |
| 77. | [tulajdonos]: A periféria centruma | 2017-06-10 21:36 | (some unfinished business)
sem lélektani sem vallási sem erkölcsi
törvény Jézus Krisztus brrrh
én tényleg úgy gondoltam akkor
strand után hogy te és én: itőrniti
vettél egy akciós opelt és
szuszogásunkkal teli a lakótelepi
parkolóban hagytad mert arra ébredtél
hogy tengerész vagy s tenger nélkül
hazajöttél eladtad az opelt
beszálltál valami csendes társnak
és mérgelődtél az adópolitika miatt
itthon kiszámíthatatlan az üzleti szféra
bárhogy szépítettem beláttam
a szerelem is biznisz-féle
(I have an unfinished business
with you) | |
| 76. | [tulajdonos]: A periféria centruma | 2017-06-07 09:03 |
Lepkék, papagályok, altatók
(javíthatatlan változat)
Altatóval, álmodom még. Sávokban foszlik a sötét.
Álmodás porozza a realitást. Lepkékkel fordítva lehet.
Átvitázom veled, megtörténhet-e ami megtörtént?
Elhagysz országot, történelmet, kultúrát? Bőr négyzet-
métereim bizonygatják, itt vagy. Megtalálom testszagod.
A múlhatatlanság egy röhejes pátosz. Reggel javított
változatom a tükörben mögötted áll, mint Karenina a
ködben. Kintlévőségem behajthatatlan. Tervezem, hogy
használt-szerelemmel hét országon át hozzád utazom,
harmadiknak. Homályos kommuna; ismét a múlhatatlan.
Könnyű puha tömb: lepkelét. Két egykori punk.
Színkalibrált álmainkkal. Voltam kékhomlokú amazon,
túlzó piros, zöld, kéklő fehér. Papagály lét? Hiszen a
szürke életre választottuk egymást! Bízom és kételkedem.
Max ennyi a bölcselet. Lefekszem egy identitás küzdővel.
Mindennap besötétedik. Aludni? Álmodni muszáj! Az
elefántcsonttoronyból nem könnyű kilépni. Noha minden
reggel kitépem ajtóm a fényességnek. Nem lehetek kivétel.
Átköveznek járdát, teret. Közösségi kommunikációt burkoló
szavak, vér-dzsihád. Évszakon kívül ébredek. (Elhull a virág,
eliramlik az élet). Te itt vagy, a két „kontinens” között.
Altatóval álmodom még. | |
| 75. | [tulajdonos]: A periféria centruma | 2017-05-12 16:48 |
Apához érve
Nem tudtam soha ugyanabban az időben
közeledni feléd, amiben együtt éltünk.
Te a magad keveset gesztikuláló módján
túl komolyan gondoltad, apa: én sohasem
voltam az angyalod. Mire megérkezik a nyár,
újra fölsebzem mozdulatlanságod, a hullámtalan
étert, amiben állítólag az eltávozók, csillagok.
Fölverem az emlékezet és porladás viharát,
ebben a nélküled időben legyen porfelhő,
ezer decibeles csönd. Letépett karok, lassan kerülsz
elő. Apró tőr-regiment. Apa te tudtad milyen:
megveszed és nincs. Nem vagy és létezel. Csonkán,
de majd még izom, ideg, semmi nem mozdul.
Elhalmozlak védőfelszereléssel. A robbanásban
eltakar testem. Ez a te tested is. Késő. Résnyi
hangodon visszamondom mondataid. „Angyalom
te szeress, akárki mondhat, anyád sem, angyalom te...”
koppannak a szavak, mint a koporsód, amire virágom
esett. Nem voltam az angyalod. Apa, hiába írom
ezeket, a verset, hogy majd valahogy leszek. Üres. | |
| 74. | [tulajdonos]: A periféria centruma | 2017-03-28 17:15 | LA PASSEGGIATA
Öt év hosszú idő. Válaszolatlanul hagytad kérdéseim.
Bíztam benne, hogy elfonnyad, elfogy, mint fácánkakasból
a szárnyverés, s nem kiáltozza be éjszakám öt év után,
amint szűk olasz passzázsokat hangos szenvedély.
Nem köszön rám egy laza ciao, ismerős vagy, heló.
Elszárad a test, hiába tengernyi víz. Kihalnak fajok, gyár füstje
száll, ahol esőerdő volt öt éve még. És az átkelő, a vékony
ösvény, medertelen remény. Mező, hegyoldal betelepül madár-
ijesztő óriással. Városról városra kóborol az áram. Ahogy
bennem iramlik a hallomás esti korzón, szűk járdafolyón.
Honnét köszönsz rám, laza komolysággal, majdnem
stampedlivel, mint régi aratók, honnét, ha nem vagy itt: ciao.
Öt év hosszú idő, néhány kérdés pedig az özönvízzel egyidős.
Átforgatta vihar, égette háború, már nincs benne szenvedély.
Sem eltúlzott türelmetlenkedés. Bejárt út, Boston, Milano, Rouen,
Scarborough. Séta városról városra. La passegiata. Öt éve
minden ami hozzád köt: egy laza ciao, egy laza dráma. Hogyan
fogok meghalni karjaidban, ha nem élünk egymáshoz közel? | |
| 73. | [tulajdonos]: A periféria centruma | 2017-02-21 08:45 |
(ne tévedj ez) HARC
akkor mi van ha már nem vagyok jó nő
kiolvasott kámaszutra
tudtam hogy eldobsz
és pajzstalan kohorszok kisebb
diadalmenetben vesznek körül
nem maradt erőd hogy - mint a
légió lovasa minden menekülőt leölj
(leölj gyűlölettel felejtéssel)
újra szembekerülsz majd velem
egy láthatatlan harcmezőn | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
