NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2025-09-17 09:57 Összes olvasás: 92508| 724. | [tulajdonos]: ... | 2020-05-13 18:14 | 2020. május 13.
Össze-vissza mindenféle elém kerül az interneten fordítás közben. Most pl. egy cikk (Index, 2020. 05. 13.) a középkori táncolójárványról. A források szerint 1518 júliusában Strasbourg városában egy asszony, Frau Troffea egyszer csak táncolni kezdett az utcán. Megállás nélkül táncolt napokig. Egy hét múlva már 34 fő csatlakozott hozzá, augusztus végére pedig már majdnem 400 ember táncolt minden ok nélkül. Jó páran közülük nem bírták a folyamatos fizikai terhelést, és belehaltak a kimerültségbe. A strasbourgi eset a legjobban dokumentált, de a források más eseteket is megemlítenek: a németországi Erfurtban 1247-ben, majd nem sokkal utána a hollandiai Maastricht-ban, 1374-ben pedig Nyugat-Németországon, Németalföldön és Északkelet-Franciaországon söpört végig a titokzatos, Vitus-táncként is emlegetett táncoló járvány. Maastricht-ban „200 ember addig táncolt szentségtörő (!) módon a Moselle folyó feletti hídon, amíg az leszakadt alattuk és mindannyian megfulladtak”. Szörnyű lehet.
Mégis, ha én választhatnám meg, milyen módon távozzak az élők sorából, lehet, hogy ezt a halálnemet választanám. Ehhez képest, most minden jel arra utal, hogy az ücsörgésbe fogok belehalni.
Találtam egy háromórás YouTube-videót (Mozart Classical Music for Studying, Concentration, Relaxation. Piano instrumental). A madárcsicsergés működött eddig a legjobban. A macskadorombolás nem jön be. A vízesés zaja csak melegben esik jól. A zenéket nagyon óvatosan kell megválogatnom, mert a legtöbbjük arra kényszerít, hogy rájuk figyeljek. Érdekes, hogy a hangszerek közül legkevésbé a billentyűsök terelik el a figyelmemet. Eric Satie, Ludovico Einaudi, Dustin O'Halloran minden műve lement már nálam. Satie a fő-főkedvenc Jacques Loussier-féle jazz-feldolgozásban is. Most ennek a Mozart-felvételnek adtam egy nagy esélyt. Jól tettem.
2020. május 12.
Bárcsak ne legyen (!) igazam. Bár csak valaki azt mondhatná, Vajdics Anikó te most óriási tévedésben vagy, eltúlzod és felnagyítod, amit látsz, ahogyan szoktad; te biztosan Alice Csodaországban Szindrómában szenvedsz, különben nem csinálnál bolhából elefántot, vagy fordítva: nemesen és méltóságteljesen lépkedő elefántokból pattogó bolhákat. Fontoskodsz és pózolsz, szívem. Úgy teszel, mintha személyesen téged üldözne valaki. Nem vagy te olyan fontos. Ne pózolj, Anikó, ne fontoskodj! Iratkozz be egy Kravmaga-edzésre, magyaráztasd el magadnak a Republik dobosával, mit jelent a jogos önvédelem. És nézd meg rendesen a felhőket: nem viharfelhők. Ártatlan bárányfelhők, habosak, mint a vattacukor, nyami.
Hát, ez lenne a jó. A legjobb.
Még: a konfliktusokról. Amilyen tehetetlenül (vagy elkerülően) szoktam fogadni a közvetlenül ellenem irányuló támadásokat, olyan keményen le szoktam csapni, ha valaki egy másik ember háta mögött, azt kibeszélve a szövetségesévé akar engem tenni. Ilyenkor úgy érzem, visszaélnek a bizalmammal. Kisajátítanak. Engem ne akarjon felhangolni senki a másik ellen. Majd én felhangolom magam. Vagy le. Ma keményen rá kellett szólnom valakire a közvetlen környezetemből. Nem beszélhetem ki az illetőt, mert azzal rácáfolnék a fenti mondataimra.
Egyszer egy farsangon cselló voltam. Most egy jó darabig, zongora szeretnék lenni. Csak annak engedem meg, hogy játsszon rajtam, aki tiszta hangokat tud belőlem előcsalni. A szándékos desafinadók beleférnek. Eric Satie kezdetnek jó lesz.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
