NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2026-07-29 00:27 Összes olvasás: 110979| 302. | [tulajdonos]: pesadilla | 2018-12-04 12:55 | | Mennünk kellett. A következő helyre, ahol biztonságban lehetünk. A vezetőnk, akiről először azt hittem, ő az apám, pedig nem is hasonlított rá, de valamiért bíztam benne nagyon, azt mondta, csak pár percünk van. Az utcán alhattunk előző éjszaka, mert az ágyneműnk ott hevert a járda szélén. Le akartam húzni a huzatot, de a paplan dagadni kezdett a kezemben, mint a dunna, túl sok időt vett volna igénybe kibontani, és még nem volt összepakolva semmi, inkább lemondtam róla. Még ennem is kellene valamit, mondtam a többieknek, de túl sokan voltunk, ha beállok a sorba, nem tudom magam felkészíteni a hosszú útra. Problémám volt a felöltözéssel is. Kerestem a ruháimat; csak gyerekholmik akadtak a kezembe, én meg közben egyre meztelenebb lettem, törülközőt tekertem magam köré, ám akkor hirtelen olyan sötét lett, hogy megnyugodtam, semmi baj, úgy sem lát senki. Valahogyan elkészültem mégis, hamarabb, mint bárki más, és akkor már újra nappal volt. Sétálnék egyet a városban búcsúzóul, mondtam a vezetőnknek, aki bár nem hasonlított az apámra, úgy viselkedett, mintha ő lenne a család feje, amelyhez én is hozzátartozom, kaptam is engedélyt, mint egy gyerek: a város főterére még elmehetek vízért. Impozáns kőépítmény fogadott a főtéren, olyan volt, mint egy, díszes főkapu, magasba nyúló, fehér oszlopokkal, két oldalt szimmetrikusan elhelyezett, szögletes gödörrel, ott volt a kút – duplán. Emlékeztem erre a helyre, mintha már jártam volna ott egy korábbi álomban, és a bűz, ami hirtelen megcsapta az orromat, az is nagyon ismerős volt. Gyanút fogtam. Itt valami nincs rendben. Lenéztem a bal oldali gödörbe: tele volt kidobált ételmaradékkal, a kupac tetején görög- és sárgadinnyehéjak, a valóságoshoz képest legalább ötször nagyobbak, rohantam a jobb oldali kúthoz, ugyanez. Lehetetlen, hogy ide hordják a szemetüket, gondoltam, innen tényleg menni kell, ez a város egy dögtemető. Nem tudtam mégsem mozdulni, a rothadó szerves anyag olyan sokféle színben pompázott, főleg narancssárgában, de volt benne piros és zöld is, lila is került bele, ahogy bámultam – nem bírtam elszakadni a látványtól. Valaki spanyolul kezdett beszélni a fejem felett, arra ébredtem. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
