NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2024-11-01 00:30 Összes olvasás: 78363| 280. | [tulajdonos]: félséges-erotika | 2018-11-22 22:48 |
Korának megfelelően viselkedő, max. fél éves rottweilerrel találkoztam az erdőben. Még messze jártunk egymástól, amikor a gazdája rákötötte a nyakörvet, pedig nem bántam volna, ha a tappancsaival összeugrálja az amúgy is koszosfehér színű futódzsekimet. Az ilyen túlbuzgó kölykök még puszit is mernek adni, szívesen törölgettem volna az orromból folyó takony helyett a kutyanyálat az arcomról. Én is örülök neked, ennyit tudtam csak mondani, s a félszemem még begyűjtött egy kis ráadás-farkcsóválást.
Mikor érti már meg az izgága animuszom (lásd Jungnál), hogy az olvasó lelke olyan, mint a kehely, befogadásra van berendezkedve, és mint olyan, mindig az anima oldalán áll, nem szereti, ha az első fél órában hanyatt döntik. Meg kell neki gyújtani a késleltetés gyertyáját és pezsgőt bontani (vigyázat, nem pezsgőfürdőről van szó), de minimum egy pohár vörös bort rendelni a nem túl nehéz vacsora mellé. Vagy. Ha már nő vagyok, meg kellene tanulnom befogadó íróvá válni, hagyni, hogy az olvasó szabadon nyomulhasson állábaival, mint az amőba az összes résbe, nyílásba, a köztes terek finom nedveit élvezve, hagyni széttárulni a szöveg lábát, anélkül, hogy a behatolónak távoztával azt kellene gondolnia, mekkora ribanc volt ez is. Nincs erre a dilemmára válaszom, lehet, hogy nem is lesz.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
