NAPLÓK: Misinszki Hanna: ferenc Legutóbbi olvasó: 2025-12-09 09:07 Összes olvasás: 6211| 13. | [tulajdonos]: újabb nemvers | 2016-03-04 16:57 | ferenc és a lány
Amikor ferenc a lányt először látta,
egy gyerekkori emlék jutott eszébe:
Mirci, az első macskája ötöt kölykezett,
négy fiút, és egy utolsót, egy lányt.
Az a lánycica volt ilyen vékony, csipás,
mint ez a kis kurva.
Még egyenesen sem tudott járni,
mintha egy nem valóságos szélroham
állandóan belecsimpaszkodott volna.
A pofácskája meg belekövült
az örök méltatlankodásba.
ferenc a macskát akkor is rút kiskacsának
hívta, amikor mindenki kinevette érte,
és butának tartották, mert nem tud
egy macskát egy kacsától megkülönböztetni.
Kisfiúként önmagát is rút kiskacsának hívta,
mert bal szemén a szemüveg
leukoplaszttal volt leragasztva,
és a két lába olyan szerencsétlenül
ingott alatta, ha járt, mint két harangnyelv.
Sajna se belőle, se a cicából nem lett
gyönyörű hattyú, pedig remélte.
Ez a tereken járkáló lány is-
aki szinte ingyen osztogatja rút kiskacsás bájait-
hiába öltözik szépen, hiába sminkel,
lóg rajta a hattyújelmez.
A többi lány tépi, a stricije üti,
(az áru értékén nehéz lenne rontani)
véraláfutásos pofácskája pedig
rég belekövült az örök méltatlankodásba.
Egyetlen öröme abban van, ha ferenc megszánja,
és a karjára veszi.
Ekkor összekucorodik, csenevész teste végigsimul
ferenc indaszerű felső végtagjain,
panaszosan elnyávogja magát, míg ferenc a sebeit kötözi,
aztán megnyugodva az alommelegben
alig hallhatóan dorombolni kezd.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 11. | [tulajdonos]: vettem észre | 2016-02-21 19:44 | | Vettem észre:) Egyszer az újdonságokban megláttam, hogy töltöttél fel új verset, de mikor rákattintottam, sehol semmi. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 9. | [tulajdonos]: leszdegető | 2016-02-20 16:11 | Szia Angéla, már előbb is gondoltam rá, hogy leszedem, jelzésértékű volt a számomra, hogy nem érkezett rá meó. SK hozzászólása csak megerősített. Egyébként én ilyen leszedegető vagyok. A félúton, az apokrif, az extázis, a sebzett gyógyító is le lett már egyszer szedve, aztán újra fel.
Szerintem az utóbbi kettő már törölve lenne újra, ha még megtehetném. A "meótlan" szövegek mindig birizgálnak, hogy szedjem le őket.
Köszi, hogy benéztél.
Ja, ez a szöveg-legalábbis egyelőre-így marad. Nem tudom, van-e benne annyi, hogy ennél többet foglalkozzak vele. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 8. | csa: próza vs vers | [tulajdonos]: ferenc és laokón | 2016-02-20 15:48 | | Kár, h leszedted. Amíg SK nem írta róla, eszembe se jutott, h ne lenne vers. El is olvastam még egyszer: vers hát, nem kérdés. Aztán eszembe jutott, milyen lenne prózaként olvasni: erre lett próza. (Lehet, h megnézhetnéd prózaként tördelve, hátha elárulja, mi akar lenni.) Szóval a besorolását nem tudom, de jó, h megírtad. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7. | paricska: Laokoón | 2016-02-07 21:06 | Bizonyára véletlen. De ezt írtam tegnap.
Laokoón
cinikus vagyok
amolyan
egérféle
de nem azért
mondom ezt
mintha félnék
mondjuk a
bálna
elég nagy
ez elég gáz
például a
denevérnek
percekig
eszébe se jut
az idő
ultrahangon
visítja
alanyi lény
szárnyai
hozzávetőleg
kettő
sose leszek
többet egér
csak cincogok | |
| 6. | [tulajdonos]: ferenc és laokón | 2016-02-07 10:01 | ferenc olykor, megszabadulva rendes-és alkalmi tanítványaitól,
magányos sétára indul az őszi alkonyatban.
Ez egy különösen sétára termett koraeste-állapítja meg kedélyesen,
és elindul a láthatatlanok sétányán.
A hárfázó utcalány és a piti zsebtolvaj mellett,
aki már vagy harminc éve Godot-ra vár, szó nélkül elsétál,
figyelmét annyira megragadja egy különös kis embercsoport.
Egy idős úr ül középen a padon. ( Mindenhol máshol bélabácsi,
de a láthatatlanok sétányán laokoón a neve.)
Vele van a két fia is, jobbról és balról. ferenc udvarias ember,
kifinomultsága nem engedi észrevenni, hogy laokon fiai
kartonpapírból vannak.
Miután bélabácsit megkérdezi, hogy van, alig észrevehető zavar
és köhécselés után a kartonfiúkat is megkérdi, hogy vannak.
Udvariasan megvárja a választ, bólint, mintha hallott volna bármit is.
Ön igazi úriember-dicséri meg laokoón ferencet,
majd sugdolózásba kezd a kartonfiakkal.
(Biztosíthatom, kedves uram, a fiaim véleménye is ez.)
ferenc erőt vesz kíváncsiságán, és nem kérdez semmit.
Ehelyett újra biccent a kartonfiak felé.
A láthatatlan sétány laokoónjának vagy művészettörténeti ismerete,
vagy az eszköztára hiányos, mert a csoport negyedik tagja
-kígyó helyett- egy korcs kiskutya. Róla ferenc rögtön tudja, hogy sánta.
(Bár járni soha nem látta.) Bal szeme pedig, amit ferencre emel,
egy szenvedő gyermekére emlékeztet, akinek szenvedése
pillanatról pillanatra fokozódik.
ferenc a tekintet elviselhetetlenségétől feljajdulva hirtelen mozdulattal
megfordítja a kutyát, melynek most jobb szeme látszik. A tekintet, melyet
ebből a szeméből vet, több, mint elviselhető. ferenc megnyugszik.
Uram, szól laokoón megindultan, ön több, mint jó ember, ön szent!
Önnek elárulom, hogy ezek itt, mellettem csak papírból vannak.-suttogja,
mintha a kartonfiaknak füle is volna.
ferenc megszorítja a kezét, nem engedi laokoónt tovább beszélni,
mindent ért.
Mert látja azt is, amit más nem. A gyermekkönnyet síró kutyaszemet,
és látja laokoónt gyökérszálakkal kötődni a földhöz.
Évek óta nem hagytam el ezt a helyet. Ezek a szálak nem engednek-sír fel laokoón.
Ferenc még ifjan, kicsapongásait követve, undorodott az ilyen
koszlott, penészes emberektől. De most úgy gondolja,
megérett az idő.
Megszabadítalak a gyökerektől, megszabadítalak a kartonfiaktól
és a gyermekkönnyet síró kutyádtól is-szól ferenc, és homlokon csókolja laokoónt.
Erre a csókra a láthatatlanok sétányának minden fája zúgni kezd,
a kis utcalány kiejti kezéből a hárfát, a piti zsebtolvaj harminc év óta
először, pár pillanatra elfelejt Godot-ra várni, mindannyian a lassan emelkedő
boldog és szabad laokoónt nézik,
hogyan tűnik el hajlott alakja (egyre magasabbra jutva)
a tiszteletére összeverődött bárányfelhők között.
| |
| 5. | [tulajdonos]: ferenc és leó | 2016-02-07 09:53 | ferenc olykor elmereng.
A járdán ülve különös gondolatai támadnak az életről.
Vagy a csipkemintázatnak tűnő pisifoltok,
vagy a habcsókszerű galambpiszkok látványa ihleti meg,
de az is lehet, hogy leó, a kedves tanítvány,
aki mint egy bárány követi, olyan kitartással,
hogy ferenc elhatározza, a tanításába fog.
leó, mint látod, az emberek eltűntek az utcákról.
Helyükbe pedig a mérlegek léptek.
Az utcán a súlyokat büszkén rázzák,
(a serpenyők mérete se mindegy),
de megnézném azért, mérleg uraságok,
lettek-e egyáltalán hitelesítve!
Gondold el, leóm, kedves oroszlánom,
milyen pontossággal méricskélik ezek a világot meg minket.
Adataik alapján aztán egyesek végleg eltűnnek,
egyszerűen láthatatlanok lesznek.
(Ezért hiába ülsz a járda közepén,
hiába integetsz és kiabálsz,
hiába vered azt a lyukas fazekat a pléhkanállal,
mert nem látnak téged, és nem hallanak,
és úgyis beléd rúgnak, mert a galambszart
ki kell kerülniük.)
Ebben a pillanatban a járda, ahol ülnek, megváltozik.
Hirtelen magas fűben hevernek, olyan puhaságban,
hogy rögtön elnyomja őket a boldog álom.
Majd magukhoz térnek. Kék-zöld foltokkal, zúzódásokkal ébrednek,
mert a galambpiszok látható, ők nem.
Engem még sosem kerültek ki
-állapítja meg rezignáltan leo, majd vidáman veszi észre
a járdán díszelgő galambpiszkokat.-
Kivéve persze, a még nálam is kedvesebb tanítványaid,
a madarak. | |
| 4. | [tulajdonos]: ferenc és a halál | 2016-02-07 09:52 |
ferenc olykor meghal.
Egyszerűen lefekszik
egy gondosan kiválasztott járdaszakaszra,
és kíváncsi tekintettel várja a halált.
A teste ilyenkor megnyúlik,
átível az úttesten,
feje túloldalt koppan a járdaszegélyen.
Teste a zebra csíkjaira feszül.
(rongyos és penészes korpusz)
Lankadatlan lélegzetvétellel
koncentrál az utolsó percre.
ferenc születése óta láthatatlan.
Ki is csodálkozna,
hogy most is átlépnek rajta?
Magában azért kuncog,
hogy a hölgy, akinek cipője orra ferenc hasán landol,
nem is sejti, hogy ravatalon lépked.
Az autók fekvőrendőrt vizionálnak,
mikor átgurulnak ferencen,
a biciklisek kátyúkra panaszkodnak,
mikor áthajtanak tágra nyílt hahotázó száján.
Aztán az történik, ami minden alkalommal:
mikor kiszórakozta magát, felkel
(torkát még sokáig fojtogatja a visszatartott sírás),
majd újra elkezdi végtelenbe nyúló sétáit az utcákon,
(ebben évtizedes gyakorlata van)
s már akaratlanul az újabb járdaszegélyt lesi,
ahová fejét koppinthatja,
ahol kiterítve,
lankadatlan lélegzetvétellel bevárhatja
míg végre érte jön jó testvérünk, a testi halál. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
