NAPLÓK: Minimal Planet Legutóbbi olvasó: 2026-01-17 01:15 Összes olvasás: 171275| 745. | [tulajdonos]: Kosztolányi, németből vissza | 2019-11-04 21:36 | Boldog, szomorú dal
Kenyér és bor van
a korsómban, gyerek, nő, méltó a szerelemre,
mindenre, amire szükséged van;
nincs ok arra, hogy a szívem ideges.
A kertben minden fa meghajlik,
tele van gyümölcsökkel.
Amint van hely a raktárban,
minden áldást fel kell rakni.
Van telefonja, jó ágya,
hordoz bőröndjeit, utazzon,
pártfogja legyen, és annyira kedvesek,
hogy nekem nem kell szívességet vállalnom.
Nem vagyok idegen,
a szomorúnak ködben kell vándorolnia.
Ha leveszem a kalapomat, akkor
a többiek tisztelettel üdvözölnek engem ,
világítanak a házban, elektromos, fényes,
ezüstből készültek, tabatiere,
a cső jó ízű, a tollam gyorsan ír,
szóval mi hiányzik tőlem.
Fürödök, jó teázom,
hogy frissítsem az idegeimet;
amikor a Buda utcáin sétálok, az
emberek nem fordítanak hátamra.
Szeretettel üdvözlöm a nemzet énekeseként,
aki a legmélyebb szívében könyörületesen
énekli bánatát, bánatát , mint Magyarország igazi fia
De néha - azon a helyen -
fagyosan állok, én vagyok,
elvesztettem egy régi kincset,
keresem őt és fekszem a sírban.
Milyen lázasan kinyújtom a kezem.
Mi volt az? Hol találok őt,
a régi kincset? - De az agyam
túlságosan összetévesztve van a véletlenre.
Mi volt, mire vágytam,
mit adott nekem a szívem vére?
Az ég volt az, amit elvesztettem ...
Ebben a világban most élnem kell. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
