NAPLÓK: Minimal Planet
Legutóbbi olvasó: 2025-11-30 07:32 Összes olvasás: 168006| 1158. | [tulajdonos]: gyermeki | 2021-07-21 15:06 |
Sokat gondolkodtam azon a szerintem nyilvánvaló dolgon, hogy ha egy hívő az áldozáskor magához veszi a szent ostyát, azt a szervezete nem tudja teljes egészében magába építeni: egy csekélyke része minden bizonnyal székletként távozik majd belőle. Nem keresem a különöst, a megbotránkoztatót, a blaszfémiát, egyszerűen eszembe jutott. Aztán váratlanul rábukkantam Milan Kunderánál erre:
„Amikor gyerekként az Ószövetség Gustav Doré metszeteivel díszített ifjúsági változatát lapozgattam, megpillantottam benne a Jóistent, amint egy felhőn ül. Öreg férfi volt, láttam a szemét, orrát, hosszú szakállát, és arra gondoltam, hogy ha szája van, akkor ennie is kell. És ha eszik, akkor nyilván belei is vannak. E gondolattól azonban nyomban megrémültem, mert – bár családom nem volt vallásos – éreztem, hogy Isten beleiről képzelődni szentségtörés. A legcsekélyebb teológiai felkészültség nélkül tehát már gyerekként ösztönösen éreztem a szar és az Isten összeegyeztethetetlenségét, s innen a kétségem a keresztény antropológia alaptézise iránt, mely szerint Isten saját képére teremtette az embert.” |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
