Minden ami nem Gulisio: Éljen a Dokk!

NAPLÓK: Minden ami nem Gulisio
Legutóbbi olvasó: 2026-04-29 17:25 Összes olvasás: 2440

2.	[tulajdonos]: Éljen a Dokk!	2015-05-10 11:44
Csapó Angéla érvénytelenítő Mikor lejár a csodák szavatossága, utánuk enyhe émelygés marad. Ha nincs a végén pont, a regény magát bontja le. A hősöket a kezdet elnyeli és az érzések - nem halt beléjük senki - mint fel nem használt, régi villamosjegyek hányódnak egy omladozó kapu alján. Nem vonatkoznak már semmire. Nádasdy Ádám Teremtés Hibás darab, mondtad, és kiemeltél a futószalagról egyenletes ütemben jövő darabok közül, föltartottál a fény felé, szakértő, keskenyre húzott szemmel nézegettél, forgattál ujjaid finom begyével, megnyomkodtál kicsit, aztán körömmel kocogtattál, sőt valami savat is cseppentettél rám (bár meg kell adni, ez utóbbit igen figyelmesen, üvegrudaddal épp csak birizgálva), de minden stimmelt, textúrára, színre. Még meg is szagoltál, de semmi, ott se. Hibás darab, mondtad, és visszatettél a sok egyforma késztermék közé. Molnár H. Magor FELJEGYZÉSEK GYOMORRÓL ÉS SZÍVRŐL Kilenc éve élek egy nővel, kilenc hete ülök egy kocsmában, nélküle. Azt hiszem, most otthon sír. Elképzelem, hogy reszkető ajkakkal falja, szegény, a könnyeit, és iszom egy sört és még egyet és egy konyakot, és nem beszélek hozzá. Kilenc év alatt, ez jut most eszembe, mennyire tökéletes higgadtsággal néztem végig a többi nőt, ahogy kivérzik bennem. Ha én kívántam mást, ha engem is kívántak, nyilván elkerültem. Mellette mindig mély álomba szenderültem, hogy hűnek lenni milyen szép, még ha ennyire kényelmes is. Már kilenc hét alatt elértem azt, hogy elvonási tüneteim jelentkezzenek: fejfájás, gyengeség, remegés. Eléggé izzadok. Kilenc hét alatt megtanultam: hol alku van, ott alkohol van, olykor hányok is. Ebben a percben viszonylag könnyen megbízom magamban, most megvan a halvány esélye annak, hogy nem tévedek, most megvan az ezrelék, most kibaszottul lazák az ujjaim, és csontszáraz a homlokom és a szívem, tehát beszélhetek. És elbeszélhetem vidáman azt, hogy él egy lány a száraz szívemben, egy szőke, kék szemű, cakkos ajkú, akit ha látok, én elfelejtem még azt is, hogy csúnya vagyok, akinek pillangók laknak a füle mögött, s akinek, úgy tűnik, elég sok vére van. Fáradtra ittam már magam, mikor először rám lehelt: reggelig nem tudtam aludni. Reggelig nem tudtam aludni a nőm mellett, hallgattam, milyen zihálva szuszog, vagy hogy milyen zihálva szuszogok én, ezt nem tudom. Ez a lány, mert úgy kívántam, letörte vörös műkörmeit. Később aztán tövig rágta a sajátját, így több látszik a bőréből, az ujjbegyéből, igen, én ezt szeretem. Az én nőm ujjai mindig tiszták, és a körmét sosem rágja, igen, azt is szeretem. Ebben a percben a lányra gondolok, a kezem most még keményebb, fogy a sör és a konyakom. A szerelem, ha fogyaték, akkor én most boldog vagyok. Reggelente öklendezem. Talán a szesz miatt, talán csak mert megtanultam már könnyedén hazudni. Reggelente öklendezem, talán amiért hernyók laknak a gyomromban, én nem tudom. Ez a lány engem homlokon csókolt, ez a nő még az enyém, még szeret, és otthon ül, és könnyezik. De nem tudok ma mégse hányni, mert beszélek, mert jönnek ezek a lágy szavak. A lányra gondolok, ez eléggé egyszerű: a szívem, ha gát, most átszakadt. Jenei Gyula Alakváltozatok csak az út fogy, meg a társak. hiába siet a vándor, révbe sose ér. az idő ráérősen csordogál a két part között. a diszkófény sebessége szolnoknál és a kécskei strandon is ugyanannyi. a mississippi messze van, az állóvíz: pocsolya. a legszelídebb hullámok alakváltozatai is – ahogy megtörik rajtuk a fény – kiszámíthatatlanok. a folyóra bocsátott papírhajó felborul, szétázik. a tengerhez, ahová a gyermek szeretné, nem jut el. látótávolságon belül elsüllyed. a tegnap lehet, hogy másként történt, a holnapután nem biztos. egy számból ha kivonunk egy másikat, a különbséget maradéknak nevezzük.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!