NAPLÓK: Mazsola Legutóbbi olvasó: 2025-11-02 09:00 Összes olvasás: 14170| 3. | [tulajdonos]: óda a tisztességről+egyebek | 2006-02-13 10:10 | Óda a tisztességről, továbbá a "Melyik oldalon állok?" című játék terjedésének elharapódzásáról
"Ajjaj, elvesztettem a telefonom..." - suhant át az agyamon a gondolat, amikor délután az uszoda öltözőjében levettem a kabátomat. Talán otthon hagytam. Vagy a kocsifeljárón esett ki, amikor beszálltam az autóba. Esetleg az uszoda előtt, a parkolóban. Vagy máshol. Fogalmam sincs. Fejemben cikáznak azoknak az embereknek a nevei, akiknek számát csak a telefonomban tároltam el. Hogyan fogom őket most már akármikor is megtalálni?? (Továbbá néhány hét tuti mobilmentes időszak következik, amíg beszerzek egy másikat. Istenem, mint a régi szép időkben!) Lelki nyugalmam azonban őrzöm, hála nyugis alaptermészetemnek. "Ha egy helyzet megoldhatatlan, az aggódás sem segít, ha pedig megoldható, akkor felesleges az aggódás." Sőt, megideologizálom a dolgot: ha elvesztettem, az nyilván azt jelenti, hogy egyszerűen nincs már rá szükségem. Faltól falig úszom a hosszakat a 25 és az 50 méteres medencében, 10 percig aszalódom a szaunában. Jólesik. B-nek nem szólok a ketyere hiányáról, úgyis csak felhúzná magát. Kifelé menet az uszi előcsarnokában megvizslatjuk a kis üzlet kirakatát. Eladó olyan úszógatya, aminek piros alapszínén "CCCP" felirat díszeleg. 8800-ért. (Jó, hogy lehet kapni...) Sajnos az üzlet zárva, ezt is elpasszoltuk! Francba!! De van itt kínai jelekkel teli, Che Guevarát ábrázoló és "Ferencváros" felirattal ékeskedő úszóalsó is. Ugyanennyiért. Hát igen, amennyiben az öltözködés az identitásunk kifejezésének egy módja, annak meg kell adni az árát. És természetesen a medencében sem lehet mindegy, hogy ki melyik oldalon áll !?!?! ... A parkolóban a kocsi felé baktatva nyugodt hangon előadom B-nek a potenciális tárgyvesztést. Amint vártam, teljesen lemerevedik. Mondom neki, ne izgassa magát. Nyitja a kocsiajtót, beszáll. "Mi az a szélvédő közepén?"- kérdi. Jé, a telefonom. Lehalászom az ablaktörlők közül, és örülök. Amikor kiszálltam, kieshetett a kabátzsebemből, bele a hóba. Valaki megtalálta, és a legláthatóbb helyre tette, ahol rögtön észreveszem. A Kedves Megtaláló NEM elvitte, zsebretette, meglovasította, stb. egy másik ember személyes tárgyát, hanem visszaadta neki. Azt hiszem, ez nagy dolog. Különösen mostanában. Megmelengette a szívemet, és azzal a reménnyel bíztat, hogy (olykor) lehet még hinni az emberekben. Ezúton is nagyon köszönöm neki!
Továbbá újabb ideológiát gyártottam: ez a ketyere ragaszkodik hozzám. Az évek során már legalább háromszor elvesztettem, és mindig visszatalált hozzám. Persze általában külső segítséggel. Az élet néha megdöbbentően kellemes meglepetéseket tartogat! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
