NAPLÓK: Maxim Lloyd Rebis
Legutóbbi olvasó: 2025-11-04 01:08 Összes olvasás: 1831| 6. | [tulajdonos]: hatodik bejegyzés | 2025-10-12 09:35 |
6.-
Lépj oda hozzá egy bukolikus bókkal, akárha vadrózsa bokrok közül csörtetnél elő azúr színű páncélban. "Törjön bár pálcát felettem Fräulein Kincső, dícséretre hevít az ön mája bája, oly lila mint a szellőt csiklandó viola, nem fehér és rajta semmi pötty, vonal, rütsch'q vagy makula! Hogy nevelte, hogy fialta, hogy csinálta? Feltalálta? Kikakálta? Kik e kelta varázslatnak őserdő őrei? Elő bátran a farbával mint nagyanyó a farháttal! " Megremeg majd látni fogod és jó zavarral ejted úgy teherbe, hogy képtelen lesz önmedrében megmaradni. Fúvódik majd bele becse, repedni fog sarka kecse. Ezen a ponton majd legott a jelenetetek mellett haladó folyón keresztbe vetett pontonhídtól délre kiveti magát a vízből a napmenésbe egy muránói kecsege. "Jó lovag, tévedsz! Vagy épp te védsz meg jelentéktelenségem jeltelenségétől!? Bevallom nem én kreáltam a májam. Nikszeksznihilo. A nilusi víziló sem önkreálmány, hát még én a világrút királylány, hogy felelhetnék a magamvállalásért! " Felelj akkor fájdalommal mint hőkereszten a jobb lator! "Mire vered magad akkor, mint Matuzsálemben az aggkor, ha egy trágya májat sem tudsz összehozni önmagadtól! Na, takarodj!c
-.6 |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
