NAPLÓK: Maxim Lloyd Rebis
Legutóbbi olvasó: 2025-11-04 13:06 Összes olvasás: 1878| 3. | [tulajdonos]: harmadik bejegyzés | 2025-10-11 12:49 |
3.-
A toszkán tájban eleven voltam. Azonos. A gyilkos frekvencián zajongó sáskákat elintéztem egy "rusnya barmok" felkiáltással. A forráspont közeli verejtékben készre főtt fejemet olyan büszkén felszegve hordtam mint egy született itáliai basa a lazacszínű turbánját, mikor elektromos fényű paraiba turmalin ragyog a forgóján. Azóta van képem az összes arcátlansághoz amit csak össze lehet hordani. Az őslakosok feje különben is olyan kicsi. Háromnegyed magyar marék egy toszkán orca. A zaklatott rajzolatú növényzet megvont minden árnyat és fuvallatot, viszont nem gyulladt fel, ami ámulatba ejtett. És ott volt az én drágám. A szerelmem. A macám, ha úgy tetszik. Signorina Lunetta! Az a fekete felfénylés! Az a gyöngyfehér báj! A rózsaszín ujjacskák! A zöld pislogás! A kackiás bajusz! Szoprán nyávogás! Minden reggelinél velem tartott! Hát ott történt. Abban geomtriában. Ama álomba emelkedő helyen, hogy kivillant a valóság csábos bokája, hogy megcsillant önmagam anyagában az pici, az a szerény, az a szórakozott rubedo. És csillan. Akkortól fogva a moston át mind és örökké. Az is a dolga.
-.3 |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
