NAPLÓK: Maxim Lloyd Rebis
Legutóbbi olvasó: 2025-11-04 13:06 Összes olvasás: 1874| 23. | [tulajdonos]: tizenhetedik bejegyzés | 2025-10-20 15:38 |
17.-
Mellettem várlak. A habos kanapén. Megpaskolom hűlt helyedet mint rezge valagat a tahó, hogy csüccs ide, hahó, csak bátran. Félszeg vagy persze, megértem, hát egyel arrébb ülök és a méregzöld kárpiton püspöklilában áthullámzok a végestelen végig. Annyian vagyok, olyan sokan, hogy ettől a pilanattól fogva, tőlem délre, vége s hossza nem lesz ezután a helycserének. Érted mindent. Mert te, pont te vagy az ízlésem, igen, ez egy rokokót ábrázoló art deco szalon, csak mint a világegyetem, hát te csupa grübedli vagy és fényszag, örülök, hogy a hülye inasom Lubin beszerzett téged nekem. Hogy szólíhatlak? Höhö, ilyen hetykén, szellemesen....; te így mersz felelni, kis flúgos? Rendben, legyen. Van abban valami kibaszott pajkos, már-már haláli báj, hogy a kedvesemet Én-nek becézheztem. Jöjj, Én! Csüccs, kedvesem!
-.17 |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
