NAPLÓK: Maxim Lloyd Rebis
Legutóbbi olvasó: 2026-01-12 03:04 Összes olvasás: 4250| 1. | [tulajdonos]: első bejegyzés | 2025-10-10 20:54 |
1.-
Az élet szemérmetlenül élvez minket. Gyönyörködik mikor kormot bőgünk, gyöngyöt ásítunk vagy cinóbert ejakulálunk. Méhcincáló korunk előtt is élvezett már minket. Hamarabb mint az apánk, vagy az anyánkban az a sóvár, magakellető rubinpötty, az a forró, az a rezge. Azután is élvezkedni fog, hogy kiszökik belőlünk a szél, alul vagy fölül a minket illető juss szerint, szóval élvezni fog majd bennünket a huss után is, pedig már nem leszünk úgy, ahogy most álmodjuk magunkat. Mert a halált ékszerként hordja. Szabadon viseli. Olykor ledobja magáról, máskor magára ölti. Mert az életen kívül csak az élet van, és még tovább azon kívül is; csak. Ez az ismeret. A többi tévedés.
-.1 |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
