NAPLÓK: Maxim Lloyd Rebis Legutóbbi olvasó: 2026-01-12 01:01 Összes olvasás: 4240| 41. | [tulajdonos]: közbevetés három | 2025-12-13 02:18 | III. -
Drága vagy nekem mint kőbe fagyott
prizma; szemfényvesztő ötvöstanonc
íriszén vad szikra, opállá mállt
vak pupilla csiszolókorongja.
-. III | |
| 40. | [tulajdonos]: harminchetedik bejegyzés | 2025-12-11 23:30 | 37.-
A fogyasztói társadalom lényege pediglen az gyermekem, hogy két pofára zabáljad a csomagolást. Bárminek a csomagolását. Ezt egy roppant ügyes ám roppant üres "vers" kapcsán értheted meg a legjobban. Kóstolgass!
-.37 | |
| 39. | [tulajdonos]: harminchatodik bejegyzés | 2025-12-05 10:40 | 36.-
SELYEMKALICKA
Végidő-paradoxon: Nárcisztikusok próbálják egymásra tukmálni magukat. Azt már hallottad, hogy két tükör beszélget? "Tükröm, tükröm, mondd meg nékem...!" Amúgy a tükörkép tükörképének a tükörképe, a visszhang visszhangjának a visszhangja? Mi ez, nárcisz-fraktál, amit az ördög traktál? Ki hitte volna, hogy ebben merül ki minden jelentés!? Ki hitte volna, hogy így múlik el VILÁG. Basszátok meg! (Ha jól értem: magatokat.)
RUBINKÖLESSEL
-.36 | |
| 38. | [tulajdonos]: harmincötödik bejegyzés | 2025-11-27 20:42 | 35.-
Imádok méltatlan lenni. Ráadásul gyakorlatom is van benne. A méltóktól ments meg Uram, engem!
-.35 | |
| 37. | [tulajdonos]: közbevetés három | 2025-11-25 22:52 | III.-
AHRIMAN KÖZÉPSŐ ÉNEKE
-posztmodern tagolatlan-
szerkezeti mocsok megtörve élő szövetekkel
ide-oda begyűrt rongyok gyanánt kimért
ellenpontok szárított nyelvekről kapart
szókból illesztett strófák és szakaszok
kör-osztatokon főleg abroncs repesztő
mechanikai bűz hordószámra hogy járdányi
ereje se marad zebrának embernek
szűk sávok felett széles ég nyomokban
angyali tartalmakkal gáz ahogy elég és
ha átvarrja az eső is csak percekre tisztul
ki ez itt a kérdés költőisége és nem obszidián
-.III | |
| 36. | [tulajdonos]: harmincnegyedik bejegyzés | 2025-11-25 18:33 | 34.-
A templomban jó. A templom beépül. A templom felépít. Mindegy milyen hit vendégháza. Kósza szentek biztos akadnak ott, akik láthatatlan ujjaikkal barackot nyomnak a kutacsodra. Egyszer, elkevertem a szemétledobó kulcsát. Egy Szent Péter szobor előtt álldogáltam, amikor kitapogattam a kabátbélésben bújkáló kulcsot. Megkönnyebbültem. Van humorérzéke a transzcendens minden formájának. Azt álmodtam, hogy a Dokk szerkesztői és szerző fergeteges podcast sorozatba kezdtek. Nem lehetett bírni velük. Aztán meg apám két párhuzamos kádat rakatott a fürdőszobába egymás mellé. A leggonosszabb kolléganőm lesmárolt és kacagott. Azt hiszem érdemes lesz résen lenni! Ma kinézett magának engem egy plüss rinocérosz, még az is lehet, hogy megvásárol.
-.34 | |
| 35. | [tulajdonos]: közbevetés kettő | 2025-11-25 17:38 | II.-
Körbenőtt csönd vagyok. Felületi
feszültség szivárvány lúdbőrzése.
Napszél fúj aranytűk kazlába, hol
pittypangra hajazva elpattanok.
-.II | |
| 34. | [tulajdonos]: harmincharmadik bejegyzés | 2025-11-20 20:31 | 33.-
Megfeszített erővel próbáltam az emberiség alap irodalmát, a szent irodalmakat, az eposzokat, a nagy mesegyűjteményeket mint a Pancsatantra vagy az Ezeregy múlandónak látni. Erőlködtem, erölködöm de nem ment, nem megy. Hamvas Száz Könyve is a fejemre zuhant. Aztán a Bűn és bűnhődés lerepült a polcról és gyomron vágott. Utána a Per perlekedett velem, hogy a görög drámák vagy Moliére molesztációjáról ne is szóljak. Végül lerogytam szobám közepén és világosság gyúlt bennem: minden műnemben lehet Örök alkotásra vetemedni. Aztán, mint tűz mélyén újabb tűz, megszólalt az Éj. Monologizált arról, hogy "halandó kézzel..." stb. A csend, mindennél örökebb. Szólj, és szavaddal múlsz! Múlj hát versekké, mesékké, komédiákká, ez a legjobb amit tehetsz.
-.33 | |
| 33. | [tulajdonos]: harminckettedik bejegyzés | 2025-11-20 14:40 | 32.-
Lélekmaradékok kavargása-zavargása állandósul mikor az alvilág fejedelme az egyik lábával a vízen, a másik lábával a földön álló ember terpeszébe lép. Nem régtől mintegy húsz évig. A kifejtés organikusan így fest időminőséget: Plútó a Vízontőben húsz esztendő keresztül. A legkevesebb ember ebben a jegyben születik. Ez egy levegős jegy. Az alvilág ura és a holtak fejedelme lép az adott jegybe. Ez a következőt szimbolizálja. Ahogy a levegő a szét, széjjel, szerte-szóródás archetipkus eleme, amely az anyagi elrendeződésnek a legtágabb és ezért ritkultnak tűnő formája, úgy a levegős jegyek közül is (amik az őselem egyéb aspektusait domborítják ki jobban), de az összes jegy között különösen a Vízöntő jelképezi a születési, az egyedszám tekintetében vett ritkaságot és távolságot. Ezt a minőséget a hagyomány kiterjeszti az emberi karaktertipológiai értelemben vett egyediségére, elkülönültségre, idegenségre, ritkaságra, távolságra, és a szembenálló jegytől (Oroszlán), az uraltság ősképétől való maximális távolságra, azaz a kaotikusságra. Azaz, az elkövetkező húsz évben MINDEN EMBERI ELTÁVOLODÁS megdöbbentő mértékben fokozódni fog. Az elidegenedés újabb űrjei fészkelődnek ember és ember közé. Térben, érzelmi valóságban és intellektuális reflexióikban megdöbbentő távolságba kerülnek majd egymástól az emberek. Az uraltság lehetősége nélkül. Ugyanakkor Plútó tehát Hádész a birodalmának lényegét kiárasztja a szétszóródó ember-részecskékre. Ha igazán alpári módon akarnánk kifejezni azt, ami történik, akkor azt mondhatnánk, hogy a holtak ura belepukizik a ritka levegőbe. Tehát a holtak, a halott mintázatok, a többgenerációs bűnök, az elmagányosodó embereket példátlan sikerrel fogják megszállni. Már most igen sok hitetlen ismerősöm számol be furcsa (neki furcsa) tapasztalatokról, és számosan kerültek fizikailag messze egymástól pedig nem tervezték. Mit is lehet tenni? Nagyjából azt, amit mindig kellene. Alázattal kiválasztani egy hiteles szellemi hagyományt és tanúsítani, hogy az fontosabb számunkra mint önmagunk. Jaj lesz azoknak akik nem így járnak el. No. Ez vidám volt! Haladjunk!
-.32 | |
| 32. | [tulajdonos]: harmincegyedik bejegyzés | 2025-11-18 10:33 | 31.-
Úgy izgulok! Létperifériám egyik kisbolygója közeledik az isteni számhoz! A 777. szövegvéleményezés szakrális pillanatához. Jó jel, hogy a 666. nem tudatosult bennem. Átaludtam a nadír-pontot, memória radír dörgölődött arra a kritikai szösszenésre. De most! Most résen leszek. Innen a hetedik igazi felkiáltójel kell hogy legyen a számomra. Mit ír majd a szövegben a szerző és hogyan? Mit fog kiváltani belőlem? Mire ragad majd? Persze meg lehet hekkelni a helyzetet mint egy balatoni büfét, és mehetnék biztosra is, de én véletlenre, találomra, ahogy puffan úgy zuhanra vágyom. Borzongok a kiváncsiságtól. Tegnapelőtt álmomban én voltam a halál. Misszionáriusok csengettek be hozzám vitatkozni. Felteszem a mormon hittel kacérkodó kolléganőm ízléstelen választására reagált így a kis tudattalanom. Aztán egy takaros parkban önismereti csoportfoglalkozáson vettem részt. Előttem a földbe döfve egy kis karó meredezett, egy csinos jégmadár-kolibri faragvány kapaszkodott rajta. A világ kismillió mélyrétege olyan csodálatos! A felszínt meg dugja fel magának minden materialista. Erről jut eszembe! Mindenki, aki szövegeket kohol, pláne ha még 'képeleg' is hozzá, az ellátogathatna végre a Szépművészeti időszaki kiállításra. A nem elmenetel rettentő aszimetriára utal. Ugyanis.
-.31 | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
