MIKROSZKÓPIA (Bártfai A. Márk): IV.


 
2841 szerző 39120 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
FRISS FÓRUMOK

Mórotz Krisztina 7 perce
Serfőző Attila 28 perce
Bara Anna 42 perce
Szilasi Katalin 1 órája
Tímea Lantos 1 órája
Gyurcsi - Zalán György 2 órája
Szakállas Zsolt 2 órája
Duma György 4 órája
Misinszki Hanna 4 órája
Kosztolányi Mária 4 órája
Vadas Tibor 4 órája
Albert Zsolt 5 órája
Ötvös Németh Edit 6 órája
Pataki Lili 6 órája
Filip Tamás 13 órája
DOKK_FAQ 15 órája
Tamási József 17 órája
Paál Marcell 18 órája
Bátai Tibor 21 órája
Metz Olga Sára 21 órája
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 1 órája
Bátai Tibor 14 órája
Minimal Planet 15 órája
Conquistadores 18 órája
az univerzum szélén 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
az utolsó alma 1 napja
nélküled 1 napja
Az amazonok rejtett zugai 1 napja
Baltazar 1 napja
Bara 2 napja
Sin 2 napja
különc 2 napja
Gyurcsi 2 napja
Dokk-verspályázat 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: MIKROSZKÓPIA (Bártfai A. Márk)
Legutóbbi olvasó: 2025-07-03 14:15 Összes olvasás: 7167

Korábbi hozzászólások:  
4. [tulajdonos]: IV.2013-11-16 09:24

MAGÁN(Y)KRITIKÁK

„Magától értetődik, hogy a Vogon költészet a harmadik legrosszabb a világegyetemben. A második legrosszabb Kria Azgótjaié. (...) A világ legrosszabb költészete megsemmisült alkotójával, a redbridge-i Paul Neil Milne Johnstone-nal együtt, amikor a Föld bolygó megsemmisült. " Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak


OBJEKTUM:

"Tesch Gábor Ferenc
mégsem az igazi

Nincs értelme a teleknek. Csak a nyár, ami érdekes igazán.
Ahogy a frissen nyírt fű jó szaga végigszalad a telkeken.
Madarak ülnek a bokrokon. Sok rokon jön szembe álmomban.
Régi ruhák, vicces frizurák. Mindegy ki, mit beszél, alig hallani.

Mintha víz alatt szólna egy ócska rádió abból a másik nyárból.
Vajon mit próbálnak elmondani nekem minden alkalommal?
Akár ki is ülhetnék egy régi ház teraszára veletek.
Este egy csillagot bámultam, aztán meg kellett kapaszkodni.

Megint szobákba zárkózom. Mégsincs értelme a nyárnak?
Folyton csak ez az éles, nappali fény. Mély-zöld tavak iszamos illata.
Lehet, hogy épp ideje észak felé menekülni. Vajon érdemes-e
hinni még az évszakokban? Eddig minden tájba csak belehullani tudtam."



SZUBJEKTUM

"Nincs értelme a teleknek." Üti fel versnek szánt szövegét a szerző. Pedig ez attól függ, hogy hány négyszögölös az a telek, hiszen bizonyos méret felett elég sok mindenre lehet alkalmas. Persze nem kizárt, hogy a költő az évszakra gondol. Na de ilyen pontatlanul? És a télnek igenis van értelme, olyankor pihen a természet, viháncol az influenza, miegyéb. Vagy még sincs értelme? Hiszen általában valóban nem társítjuk az évszakokat az értelmesség fogalmával. "Csak a nyár, ami érdekes igazán." Ez egészen egyszerűen nem igaz. A két mondat még együtt sem működik. Különben is, hol marad a tavasz és az ősz? Mi a helyzet ezek értelmi képességeivel? "Ahogy a frissen nyírt fű jó szaga végigszalad a telkeken." Ez mégis milyen mondat? Vagy mitől mondat? Látott már valaki szagot rohanni? Egy (csak nagy jóindulattal értelmesnek tételezett) mondatban egy ekkora képzavar, egy olyan szerzőnél akt mások verseiben minden kicsit szokatlan kép és értelem zavar; feltétlenül különleges. Az összefüggéstelenség folytatódik: "Madarak ülnek a bokrokon. Sok rokon jön szembe álmomban." Az első mondat prózai közlés. Ezt TGF gyakran kifogásolja másoknál. A második pedig érzelgős és nagyon nyögvenyelős, érthető persze, de nem elegáns. A "folytatás" felettébb idétlen: "Régi ruhák, vicces frizurák. Mindegy ki, mit beszél, alig hallani." Ez csak olyan felsorolás szerű. Ezt a felsorolás-szerűséget is felszokta róni meóiban. Ráadásul a második mondat ügyetlenül kapcsolódik, illetve nem kapcsolódik az előző sor második mondatához. A második versszak első sora megint csak képzavar. "Mintha víz alatt szólna egy ócska rádió abból a másik nyárból." Most víz alól, vagy a másik nyárból szól az a halmozottan ócska rádió? (Van vízálló rádió? Főleg ócska, régi, vacak "sétálós" ?) Aztán bonyolódik a helyzet: "Vajon mit próbálnak elmondani nekem minden alkalommal?" Kik? Hányszor? Ha nagyon akarjuk összefüggést fedezhetünk fel az előző versszak zavaros mondataival. De mindenképpen ügyetlen, ám hatásvadász megoldásnak kell ezt betudnunk. A Következő fordulat lóg a levegőben: "Akár ki is ülhetnék egy régi ház teraszára veletek." A szerző kiszól vagy beszól a verséből-be a sok rokonnak. Ez megbontja a nyelvtani következetességet. "Este egy csillagot bámultam, aztán meg kellett kapaszkodni." Miért következik egyikből a másik? Ez megint csak nem igaz. Az utolsó versszak kellemetlenül kezdődik: "Megint szobákba zárkózom. Mégsincs értelme a nyárnak? " Szögezzük le, hogy egyszerre több szobába, főleg szobákba (ilyen hiányos mondatban), nem lehet bezárkózni. Nem áll meg az ilyen közlés. És mit jelentsen egy ilyen pátoszos, maníros kérdés? Már csak egy Ah, oh, (nem) hiányzik előle. (Gondolatban azért rakjuk elé) "Folyton csak ez az éles, nappali fény. Mély-zöld tavak iszamos illata." Az első mondat rendben van. De a második! Az iszamos (csúszós, nedvességtől síkos stb.) jelző NEM alkalmazható az illatra. Képzavar, sőt, szagzavar. Ráadásul senki se asszociál róla kellemes valamire. Márpedig az illat, valami határozottan kellemes. Figyeljük meg Nemes nagy Ágnes, hogy használja ezt a szót: "Lenn a mélyben,
iszamos, hüllő-hátu cső,.." De térjünk vissza Tesch Gábor Ferenc szövegéhez. "Lehet, hogy épp ideje észak felé menekülni. Vajon érdemes-e / hinni még az évszakokban?" Az első mondat felvetésével egyszerűen nem tud mit kezdeni az olvasó. Utána egy borzalmasan maníros költői kérdés következik. Ráadásul érthetetlen, hogy ezt a kérdő mondatot az eddigi mintától eltérve miért törte két sorba. Következetlenségnek hat. "Eddig minden tájba csak belehullani tudtam." Nagyon nem jó a zárlat. Közhelynek tűnik, szinte minden belehullás közhely immáron. A szöveg összességében, mérhetetlenül komoly és fájdalmas igyekszik lenni. Szinte szigorúan megfenyegeti az embert, hogy az összekapja magát és azt higgye, hogy itt most valami nagyon, hű de mit olvas. A helyzet azonban az, hogy nem. Bármit is tartsunk a szerzőről, egy a szerző helyzetével (betegség/szerkesztői státusz) kapcsolatos elő-tudás nélküli, elfogulatlan olvasónak, ez a vers semmit mondó, mégis túlírt; lapos, komolykodó blöff. Ez az ellentmondás (komolykodó blöff) legalább meghökkentő. Az önirónia teljesen idegen a szerzőtől, nem csak ebben, hanem valamennyi versében ismeretlen ez az emberileg kívánatos, irodalmilag ajánlatos attitűd.

(b.a.m.)


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-03 14:09   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-03 13:51   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-03 13:51   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-03 13:47   új fórumbejegyzés: Serfőző Attila
2025-07-03 12:35   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-03 12:31   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-03 12:21   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2025-07-03 12:02   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-03 12:02   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 12:02   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin