NAPLÓK: Léna
Legutóbbi olvasó: 2026-04-25 02:41 Összes olvasás: 25576| 59. | [tulajdonos]: Egy év | 2012-06-22 22:13 |
| Akkoriban, mikor ezt írtam, nagyon szerelmes voltam. Nagyon.Esztelenül, mondhatni. Emlékeztet még rá ezer dolog, most, hogy eszembe jutott ma, s kicsit rá gondolok. Egy férfit láttam a villamoson, akinek nagyon hasonló vonásai voltak, mint neki. Talán az orra, vagy a homlokvonala idézte fel bennem azt az egykor unalomig ismert arcot, amit a hirtelen benyomás láttán megpróbáltam ma ismét felidézni. És nem sikerült. Hirtelen döbbentem rá, mennyire elfeledtette velem az idő azt a valakit, azt az érzelmet, azt az időt. Egy éve borzalmasan szenvedtem, és borzalmasan szerettem. Mostanra, mikor egy másik férfi áll mellettem, jobban mondva egy másik férfi mellettem áll, ez az egész seb, amit ő ütött rajtam begyógyult. Most már megtehetem, hogy csak a szépre emlékezem, de érdekes: inkább arra sem emlékszem. Volt itt ebben a "kapcsolatban" bármi is szép? Nem volt ez kapcsolat, távolról sem, de közünk volt, valami közünk volt egymáshoz. S ma, ha kimondom magamban a nevét, egészen másképp cseng, mint egykor. Fura. Szerettem őt. Talán túlságosan is. Talán ennyire nem is lehet. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
