NAPLÓK: Jánosi Legutóbbi olvasó: 2025-11-02 09:00 Összes olvasás: 26008| 1. | [tulajdonos]: Nagyító alá . . . | 2006-03-08 19:13 | Pedig én is irigykedek. S még Orsolyára is . . . Mondjam el, hogy hetedikes koromban kapásból szőttem bármilyen versmértékben szavakat? Mert azt nem hiszem, hogy el kéne mondanom, - főleg amilyen gyorsan itt rámutatnának a jólelkűek - hogy a mérték pontos lehetett de egy se lett vers. A siker pedig nagyonis relatív dolog. Kérdezzük meg O.K. véleményét. Szerintem sokan meglepődnének, hogy mit tart ő sikernek. Simon Marci hangtompítója, végre, rámutatott arra, hogy személyeskedés nélkül is lehet ezt, s ezt őszintén és köszönettel díjazom. A versélményről: kevés olyan vers van a világirodalomban amire rá tudnánk mutatni közösen, hogy "na igen, ez egy élmény". Mégis néhanapján, ha - amint írjuk itt - olvasunk verseket, rá tudunk mutatni néhányra a fenti szavakkal. Az is igaz, hogy nem mind, és nem mindennap. Ma újraolvasva a verset, nem nyújthatja ugyanazt az élményt, s ez csak normális . . . Verset elemezni nem akartam, ha az lett belőle, vagy annak érthető amit írtam, akkor elnézést kérek: nem vagyok eléggé szakavatott. De a tegnapi és a mai olvasás kiváltotta élményem alapján, ezt a verset értékelni magamtól is tudom. S ahogy én értem (jöhet a lehurrogás) a nagyító célja nem egymás "középkori leparasztozása" volt, hanem az ott megjelenő versek különböző személyek lencséje általi "kinagyítása".
S hogy ezen szavaimnak valamelyest nyomatéka is legyen ide biggyesztek egy verset amire mind rámutathatnánk mint élményre. Eredeti formájában is idetenném, de nem vagyok biztos, hogy mekkora százalékban beszélnek itt spanyolul. Ezért az én tolmácsolásomban teszem ide, de ha valakit érdekel, könnyedén rákereshet további fordításokra is. (Ha jól tudom Weöres Sándor fordítás is létezik)
A hold balladája
írta Federico Carcía Lorca
A hold az öntődébe jött
tubarózsa uszályában.
A fiúcska nézi, nézi.
Bámulja majdnem kábultan.
A remegő levegőben
a hold mozdítja karjait,
és patyolat szeplőtlenül
cínkemény melle kivirít.
"Hold, hold, hold, menekülj, rohanj!
Ha megfognak a cigányok
fehér gyűrűt és karkötőt,
a szívedből fonnak-vágnak."
"Hadd táncoljak, apróságom.
Mikor jönnek a cigányok,
kovácsüllőre feküdve
majd csukott szemmel találnak."
"Hold, hold, hold, rohanj, menekülj!
Lovuk horkantását hallom."
"Hagyj magamra apróságom,
ne taposd a tisztaságom!"
A közelben rugatnak már,
patkójuk a pusztán dobog.
Öntődében a fiúcska
fekszik és a szeme csukott.
Olajberken a cigányok
jönnek, büszkén, lebarnulva,
álomszerűn, emelt fejjel,
szemükre húzva a csuha.
Ó, hogy sír az éji bagoly,
fájáról kiált huhogva!
A hold úszik az égen át
s a kisfiút kézen fogja.
Műhelyben zokognak, sírnak
keserűn a cigányok mind.
Csak a hűs levegő nézi.
Csak a hideg levegő kint.
fordította Jánosi András© | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
