NAPLÓK: Készül az album Legutóbbi olvasó: 2019-09-15 11:16 Összes olvasás: 62931| 250. | [tulajdonos]: Készül az album | 2019-09-05 17:57 | Évszakok
Rémületében reccsen a nádas,
tél szele vágta fel járatait,
lengeti, húzza, tolja a partig,
mért ütemét ladikon üti ki.
Torlata bennem akadva rekedt,
februári szívben hibernált táj,
bennem is uszadék tömörítve
gondolatonként járatot vág.
Úsztam a tó acél lemezén,
fehér pára emelt, alattam víz,
eszelős nem titkolható kötelesség,
nyarat ismételtet megint.
Horizontba harapnak a récék,
metszik az égen a mályvapirosba
merített estét, magukat nem lelik.
Én is hajó voltam ma is. | |
| 249. | [tulajdonos]: Készül az album | 2019-07-05 18:46 | nincstárgy@...
Hogy legyen ezután?
Felfénylettek a repterek,
dús erdőkig süllyedve
az idegek hálózta térképből
kinőtt a város, feltorlódott benne
a sötét.
A vörösen gőzölgő parkoló
rejti a kocsimat, csak rejtőzik,
szunnyad valahol, mint egy
lelkiismeret furdalás
amely még valamikor
jó lehet.
Mozgásba lendült a lakótelep ekg-ja,
a lakások belső fénye ugrált,
az Üllői úton már zápor szögelte a szélvédőt
szívverésemnél kétszerte lassabban,
tudod nem is a vihar miatt,
hanem hogy hogy legyen
ezután?
| |
| 248. | [tulajdonos]: Készül az album | 2019-06-21 18:50 | Csak magammal ne
Kőrengetegen recseg a hullám,
betolja a tó futószalagja,
majd vissza is húzza lustán,
béka szagú habját hátrahagyja.
Már jön, viseltes, rongyos kis semmi,
ideér, tömör tömb tör a kőre,
emlékeztet, újrázik, ismétli,
valamiért törődnöm kell vele.
Hogy örök vándorlásra kényszerül
de éjjel is rálel az öbölre?
Hogy tömérdek létformán keresztül
most szemem tükrében csillapul le?
Én is hol itt vagyok, hol ott, is-is,
de álmomban tengerparton járok,
magammal nem akarok törődni,
erre jó e kő és a hullámok.
| |
| 247. | [tulajdonos]: Készül az album | 2019-06-03 21:18 | Bizonytalanság
Ezer ég volt a hetvennyolcas nyárban,
kegyetlenségük ma is szórakoztató,
máig nyögöm, késői kínálkozással
fel-felbukkannak nagylány koromból.
Azzal kezdik, ha roppan valami,
gallyak vagy a tojások vékony héja,
nekem sincs sok hátra, ez ezt jelenti,
hozzám ér az idő megyünk kézen fogva.
Ha a szél felhőket tol magasba,
eszembe jut minden üres izgalom,
mennyire vártam a fotót a sötétkamrában,
csak felhő volt rajta, vizes felhő-rongy.
Amikor autót vezetek visszafordulok
a teljes út felétől, továbbról nem lenne visszaút,
az erre járó idegeneket gyorsan megszokom.
ez is egy jel a lehúzott ablakból
Mintha terveim lennének a múlttal,
sejtettem ezt-azt, utalt rá számtalan jel,
e por-állagban feladatom felcsillan,
de a Másholnak a Másképp felel.
| |
| 246. | [tulajdonos]: Készül az album | 2019-05-17 13:54 | Szárnyalás
Miután feküdtünk a fűben
zöld lett minden,
azóta egész erdő már,
súlyos szárnycsapásokkal
eltűnök benne, egyre messzebb.
Ezerszeres Nap belebeg az ágak között,
tűzeső imák együtt villannak
más planéták fényeivel,
az Akkor és Manapság
kiegyenlítik egymást.
De mit mondhattál nekem,
amitől így megiramodtam?
Útközben fel ne ébresszelek
magamban, Kedvesem!
| |
| 245. | [tulajdonos]: Készül az album | 2019-04-26 13:28 | Check-in
Akár az üstökös keringek itt, személy
szerint utas, megoldhatatlan útvesztő
sodor, terel engem is a pult elé.
A bonyolult világmodell bevonz, erőt
sugallna, mégis útlevél-közönyben áll
a sor. Ne legyen ennyire szoros kapocs.
Identitásom eszmerendszerét ne lásd,
csomagom is mögöttem egy arasznyi táv,
mögém tekintve látom omlik őserdőm.
Te senki vagy tudom, te is, te is, pedig
csodás nevünk kiejtve még ha furcsa is,
bizonylatunk a létezésre, éppen itt.
A gép erővel tépi fel magát.
Az ámokfutók elcsendesednek.
Gigászi tenger veri a partot lent.
| |
| 244. | [tulajdonos]: Készül az album | 2019-04-02 13:38 | Néhány új csoda
Így járunk, ha egy forrás nem folyik el,
kész csoda, ha valami nem veszik el végleg,
az izgága idő nem szórja szét tárgyait,
mert nem is talál a tények tengelyén semmit.
Csoda, hogy a múlt nem tud múlttá válni,
kőbe vésve is összemossa színeit,
jó, hogy az ugyanaz mégis egyre lényegibb,
s a boldog puttókra ráfagy mosoly-habarcs.
Az is csoda, ahogy csak önmagával törődik a természet,
csíráival és kihívó vízfodraival
néha hátrafordul majd átlapoz bizonyos éveket,
néha halászik letűnt kilátások zavarosaiban.
Csoda, hogy az emberek nem felejtik el egymást,
pedig arcukat egy egész emberiség takarja,
mélyen őrzik a szív fekete dobozát,
mélységből-mélységbe csodás szavakat visznek magukkal.
| |
| 243. | [tulajdonos]: Készül az album | 2019-03-22 15:54 | Avartűz
Bozótba hull a barka,
ez évi rétegében
azért is ott rohadna,
mivel imád zuhanni
s a vézna ág is unja.
Jövőre fűbozontok
alá szorulva porlad
s a keszekusza tőzeg
amíg elég zuhanhat
föl, eshet, áramolhat,
kiteljesedve szállhat
penészes, édes füstje,
s e halmazállapotban
további barka hull le.
Nem is lehet különbség
évről évre. | |
| 242. | [tulajdonos]: Készül az album | 2019-03-03 13:48 | Trófea
Trófeaként lebegő sas, halászsas,
pára lebegteti, farka fehér,
gipszbe fagy, áldozatát rohamozza,
fröccsen a véres, buggyanó tajték.
Áll az idő. Ragadozóként kivár.
Majd felszippantja az értelmet
s a tél múló arcával fintorog rá.
Mégis ismétli valami rögeszme
márciust, az újra és újra remélt,
felmutatott kijáratot, kényszerét
egy nem titkolható kötelességnek:
önnön lelke ádáz gyilkolásának
tűrését elavult márciusokban.
Míg lakkozott, üvegszemű trófea lesz.
| |
| 241. | [tulajdonos]: Készül az album | 2019-02-15 15:23 | Kegyelem
Holnap az énekem olyan lesz,
tódul, özönlik a templomi térbe,
vagy megijedve kisurran, eliszkol
nyámnyila lélek a rótt penitencia alól.
Mégis az énekem énje
állna az udvaron, angelus
hangzana bent örömittasan.
Hátha megúszta! De túlnő
rajta az irgalom problematika.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
