NAPLÓK: Készül az album Legutóbbi olvasó: 2020-04-02 12:49 Összes olvasás: 65162| 260. | [tulajdonos]: Készül az album | 2020-03-25 17:53 | Part
Mondják mától zárva lesz a part,
a tényekhez szoktatom magam.
Hullámok emelik testüket,
homokpadba marnak, éhesek,
hideg hajók billegnek fel-le.
Mindenki filmez, fényképez,
próbáját nem bírja már a szem,
kiszűrnék a való igazat,
de nem volt egészen soha az:
digitális szél virágokkal.
Ha zárva lesz, nem bánom, legyen,
csak a lelkem edzettem vele.
| |
| 259. | [tulajdonos]: Készül az album | 2020-03-12 13:30 | Csak úgy
Nőnek a fénybe
a sáslevelek,
titkos kódja ez,
örök kényszere
márciusoknak.
Látom hátra nézve
omlik mögöttem
közelmúltam.
Túl sok neuront
leköt az emlék,
semennyi haszon,
sem napok, esték
csak pillanatok
egy váratlan tavasz
zöld kópiája.
Ne bonyolítsd túl
mondom magamnak
elnézően, csak úgy,
de hirtelen mintha
sötét szobában
csúnya dolgokra
derülne fény. | |
| 258. | [tulajdonos]: Készül az album | 2020-02-26 09:47 | Egy haiku terv alapja
A vihar a város féloldalán
alul alakult ki,
megfordított engem is.
Madárfürdőben lépkedtem,
napszállta ázott leveleken,
a fák vedelve bólogattak: még!
Hogy megy sorod?
Kérdem magamtól, hogy lehet,
hogy elvéted a bármit bármivel,
mindig valami mással?
Nem mindegy mi hol van?
A feljegyzett idő miért nem elég?
| |
| 257. | [tulajdonos]: Készül az album | 2020-02-24 20:23 | Színház
Estélyi ruhámra
csaták pora száll.
Életre kel a maszk. | |
| 256. | [tulajdonos]: Készül az album | 2020-02-05 10:46 | A tévedés
Metró ablakában láttam,
arcát elkente a Blaha
vagy lehet Deák tér?
A Metrót is tévedés
önjáró motorja hajtja.
De mégis valamiképpen
fordultak és odanéztek,
vitte dúlt arcélét
a plexire másolt kép,
bolondját járatta velem.
Látták egymást a tévedők,
erőltették, hogy mégis ők,
majd mégsem vagy mégis,
arányosan oszlik
valami időtényező. | |
| 255. | [tulajdonos]: Készül az album | 2019-12-20 13:14 | Közelítő tél Budapesten
Bűzös kosz települt bokrok alá, köré,
elnyűtt Népliget ázik vacak, áztató,
hulló ködben, esőben, rideg sár alól
fecskendő meredez, - kié?
Sárgás piszok, igen, mégsem arany avar,
hányás vagy vizelet bomlik, lépteink
formálják, utazók észre sem veszik,
földünk répadarabba fagy.
Itt mindenki befelé vezető útra megy.
Vésszel mérik a természetet. Díszei
hullanak, beteges pásztor is rongyait
hullatja. Kiutat keres. | |
| 254. | [tulajdonos]: Készül az album | 2019-12-10 20:37 | Kevés
Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan
kihűlik egy szöveg terve,
vártam, vártam a régi jó érzésre, de hogyan
is rajonghattam érte?
Nem a szöveg változott, ugyanaz maradt,
én állok taszító sztoikus pózban,
s amint kialszik az akarat
remélem el is feledkezem róla.
Biztos lélekben szaladtam előre,
nézzük csak mit jelenthet ez,
valamit írni akartam az efemer létről,
gondoltam érdekelni fog egyszer.
Emlékszem volt egy ilyen előfeltevés
a létezésről, amit szórólapon terjeszt
a költészet nevű agyrém,
mondván, nem baj, röviden is jó lesz.
Ráhangolódhatnék erre a kevésre,
megélném majd elmesélhetném,
pszeudovilágokat hozhatnék létre,
tág asszociációktól nőne a rövid a kevés.
A rövid, a kevés az mennyi?
Amennyit gondolsz egy szatyorban elfér.
Benne melengetjük egymás történeteit,
kiszórjuk belőle a reményt. | |
| 253. | [tulajdonos]: Készül az album | 2019-10-29 18:13 | Vashajó
Elszabadult, üti a partot,
feltámadt benne a földkerekség,
hosszan felhasítja a betonstég,
döng, uszítja a horgonyláncot.
Tajték kíséri vándorénekét,
a tó ráveti magát, tombol,
még egy utolsó SOS-t kapcsol,
és kioltja a gyönggyé gyulladt fényt.
Áramlások! Se ide, se oda!
Gályarabot sodor hajótörött víz.
Merül az anyag szarkofágja.
Sokan elmegyünk töréspontokig.
E hajó az érzés katalizátora,
míg a meder semmivé öleli. | |
| 252. | [tulajdonos]: Készül az album | 2019-10-02 13:35 | túlzások
erőnek erejével makacsul átvészeltem a nyarat,
mohón bekebeleztem a citrommal locsolt kagylókat,
a petrezselymes vajban sütött polipkart,
kánaáni idegen íz, olajfák és leanderek
között dorbézoló kabócák reszelését
izzadt, boldog remegéssel követtem hangról-hangra
hűvös pínea illatú árnyékban, az est egy pontján
őrjöngve szeretkeztem a magzatért,
megszédültem a száraz mezők lázas érzékiségétől,
dúskáltam a tenger mélységében, a sziklákra tapadt
fekete tengeri sünök között, a sós vízben
megszégyenítően könnyű az úszás,
siklani a víz acél testén a hanyatló nap ellenfényében,
karcsapások, csobbanások sodortak az áhított partra,
poharak csengése felé, hogy az arany retsina, robola
után mintha toronyból löknének ki
de a szerelem póráza megtart
| |
| 251. | [tulajdonos]: Készül az album | 2019-09-29 16:14 | Augusztus
Fakó homokban csendes világ keletkezett,
a jövő év csigái benne alszanak.
A dolgok fedik egymást.
Azt hittem bonyolultabb.
Partra dől a nádas ha beletúr a szél,
vele dől a partra az elszórt csicsergés.
Nevek és makacs sebek.
A nyár veszti erejét.
Idősek lebegnek kalapostul a vízben,
németesen zaklatott elszánt nyaralók.
Szédült belső lobogás.
Jogtalanul vagyok itt.
Mintha valaki csatangolna a szőlőkben,
motorfűrész, repülőgép berregése húz.
Érzem ismét utaznom kell.
Testem szerkezete visz.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
