NAPLÓK: Jánosi Legutóbbi olvasó: 2024-11-23 14:25 Összes olvasás: 25460| 8. | [tulajdonos]: Jánosi | 2006-03-20 00:27 | Itt az eredeti Lorca vers:
SERENATA
Por las orillas del río
se está la noche mojando
y en los pechos de Lolita
se mueren de amor los ramos.
Se mueren de amor los ramos.
La noche canta desnuda
sobre los puentes de marzo.
Lolita lava su cuerpo
con agua salobre y nardos.
Se mueren de amor los ramos.
La noche de anís y plata
relumbra por los tejados.
Plata de arroyos y espejos.
Anís de tus muslos blancos.
Se mueren de amor los ramos.
Federico Garcia Lorca | |
| 7. | [tulajdonos]: Jánosi | 2006-03-19 22:53 | Itt az eredeti Lorca vers:
SERENATA
Por las orillas del río
se está la noche mojando
y en los pechos de Lolita
se mueren de amor los ramos.
Se mueren de amor los ramos.
La noche canta desnuda
sobre los puentes de marzo.
Lolita lava su cuerpo
con agua salobre y nardos.
Se mueren de amor los ramos.
La noche de anís y plata
relumbra por los tejados.
Plata de arroyos y espejos.
Anís de tus muslos blancos.
Se mueren de amor los ramos.
Federico Garcia Lorca | |
| 6. | [tulajdonos]: Jánosi | 2006-03-19 22:37 |
THE SNAKES OF SEPTEMBER
All summer I heard them
rustling in the shrubbery,
outracing me from tier
to tier in my garden,
a whisper among the viburnums,
a signal flashed from the hedgerow,
a shadow pulsing
in the barberry thicket.
Now that the nights are chill
and the annuals spent,
I should have thought them gone,
in a torpor of blood
slipped to the nether world
before the sickle frost.
Not so. In the deceptive balm
of noon, as if defiant of the curse
that spoiled another garden,
these two appear on show
through a narrow slit
in the dense green brocade
of a north-country spruce,
dangling head-down, entwined
in a brazen love-knot.
I put out my hand and stroke
the fine, dry grit of their skins.
After all,
we are partners in this land,
co-signers of a covenant.
At my touch the wild
braid of creationlev, 2004, november 9 - 10:17
trembles.
By STANLEY KUNITZ | |
| 5. | [tulajdonos]: Jánosi | 2006-03-19 22:36 | Szeretek fordítani, Márcsak azért is, mert így idegenek beszélhetnek hozzánk magyarul. Valahogy pedig sokkal szívesebben hallgatom meg, hogy mit gondol a saját helyzetéről valaki, mint azt, hogy mit gondol más róla. Remélem mások is vannak vele így . . .
Az amerikai kortársak közül van náhány válogatottversem lefordítva:
Stanley Kunitz
SZEPTEMBER KÍGYÓI
Egész nyáron hallottam őket
a bokrokban sziszegni,
s elhagyva engem oszloptól
a másik oszlopig a kertben,
egy sussanás az őszirózsák közt,
egy jel a sövények felől,
egy árnyék
lüktetve a pavillontól.
Most, hogy az éjszakák hűsek
s az évelők fonnydtak,
úgy kéne higyjem elmentek,
véres versenyben
másvilágra csúsztak
a kasza fagyok előtt.
Nem úgy van. A dél hitegető
melegében, mintha megcáfolnák
egy másik kert rontó átkát,
ezek ketten megjelennek
egy keskeny nyiláson
az északhoni fenyők
tömött zöldű sorában,
lógva-ölelkezve, fejjel lefelé
egy szemtelen szerelem-bogban.
Kezem kinyújtva megérintem
bőrük finom, száraz recéit.
Végülis,
társak vagyunk ezen a földön,
közös eskű örökösei.
Érintésemre ez a vad
teremtés-fonat
megremeg.
Forditotta Jánosi András
| |
| 4. | [tulajdonos]: nyelvelőnek | 2006-03-19 21:30 | Nekem is kissé fejtörést okozott, az említett szóalakok használata, de amikor úgy döntöttem, hogy ezeket használom, akkor Lator Lászó tanácsa jutott eszembe éppen, ami parafrazálva ugyan de valahogy így megy: "Ha megakadsz, sohasem egy rossz megoldás azt fordítani "ami ott van""
De egyetértek veled, s a te véleményeddel. Úgyhogy most arra vagyok kiváncsi, hogy a kissé átmívelt, de előbb fordított alakhoz mit szólsz?
SZERENÁD
írta Federico García Lorca
Az éj belemártja magát
a folyóba közel a parthoz
s Kicsim gömbölyű melleiben
szerelemtől halnak az ágak.
Szerelemtől halnak az ágak.
Meztelen éj dalol
március hídjai felett.
Kicsim testét fürdeti
tengervízben és rózsákban.
Szerelemtől halnak az ágak.
Az ánizs és ezüst éj
a tetők fölé csillan.
Csermelyek ezüstje tükrözi
Felajzott fehér combjaid.
Szerelemtől halnak az ágak.
fordította Jánosi András © | |
| 3. | [tulajdonos]: Márciusról | 2006-03-17 15:57 | Eszembe jutott, hogy egyik Lorca versben is március incselkedik a szerelemmel. Gondoltam ideteszem a fordítását. Ismét, ha valaki akar, könnyedén találhat más fordításokat is, csak keressen rá az interneten.
SZERENÁD
írta Federico García Lorca
Az éj belemártja magát
a folyópart mentébe
s Kicsim gömbölyű melleiben
szerelemtől halnak az ágak.
Szerelemtől halnak az ágak.
Meztelenen dalol az éj
március hídjai felett.
Kicsim testét fürdeti
tengervízben és rózsákban.
Szerelemtől halnak az ágak.
Az ánizs és ezüst éj
a tetők fölé csillan.
Csermelyek és tükrök ezüstje
Ajazza fehér combjaid.
Szerelemtől halnak az ágak.
fordította Jánosi András © | |
| 2. | [tulajdonos]: Ars | 2006-03-13 09:18 | A költészetről írni a költőnek, nem hétköznapi dolog, a "mit is érdekelne a költészet maga" ellenére. Még az is könnyen meglehet, hogy azért . . . A szöveg - a szerencsé-s (-tlen) mondanivaló - áldozat a költői élet oltárán. Pont ezért Utassy ars poetica súlyú sorai hatására fejet hajtva, bocsánatát kérem, a következő témaváltásért.
Nyitott szemmel figyelem a viszonyulásunkat, magamét is a csoportéba véve, s U.J. Költőnek lenni-je megdöbbentő dolgokat mutatott meg magamról is. Verset írni kényszer: "gályarabság". Nem is tudom lehet-e bármi is ennél a kényszernél komolyabb. Már az a puszta tény is bátorságot igényel néha, hogy engedjünk a kényszernek, s nem hiszem, hogy sokan ellent mondanának nekem ebben. Ezenkívül hatalmas bátorságba kerül megmutatni is a verset, mert a folyamat amilyen kényszerű annyira személyes is. Csak arra szeretnék kérni mindenkit, tartsuk meg személyesnek, s ne engedjük személyeskedéssé válni . . . | |
| 1. | [tulajdonos]: Nagyító alá . . . | 2006-03-08 19:13 | Pedig én is irigykedek. S még Orsolyára is . . . Mondjam el, hogy hetedikes koromban kapásból szőttem bármilyen versmértékben szavakat? Mert azt nem hiszem, hogy el kéne mondanom, - főleg amilyen gyorsan itt rámutatnának a jólelkűek - hogy a mérték pontos lehetett de egy se lett vers. A siker pedig nagyonis relatív dolog. Kérdezzük meg O.K. véleményét. Szerintem sokan meglepődnének, hogy mit tart ő sikernek. Simon Marci hangtompítója, végre, rámutatott arra, hogy személyeskedés nélkül is lehet ezt, s ezt őszintén és köszönettel díjazom. A versélményről: kevés olyan vers van a világirodalomban amire rá tudnánk mutatni közösen, hogy "na igen, ez egy élmény". Mégis néhanapján, ha - amint írjuk itt - olvasunk verseket, rá tudunk mutatni néhányra a fenti szavakkal. Az is igaz, hogy nem mind, és nem mindennap. Ma újraolvasva a verset, nem nyújthatja ugyanazt az élményt, s ez csak normális . . . Verset elemezni nem akartam, ha az lett belőle, vagy annak érthető amit írtam, akkor elnézést kérek: nem vagyok eléggé szakavatott. De a tegnapi és a mai olvasás kiváltotta élményem alapján, ezt a verset értékelni magamtól is tudom. S ahogy én értem (jöhet a lehurrogás) a nagyító célja nem egymás "középkori leparasztozása" volt, hanem az ott megjelenő versek különböző személyek lencséje általi "kinagyítása".
S hogy ezen szavaimnak valamelyest nyomatéka is legyen ide biggyesztek egy verset amire mind rámutathatnánk mint élményre. Eredeti formájában is idetenném, de nem vagyok biztos, hogy mekkora százalékban beszélnek itt spanyolul. Ezért az én tolmácsolásomban teszem ide, de ha valakit érdekel, könnyedén rákereshet további fordításokra is. (Ha jól tudom Weöres Sándor fordítás is létezik)
A hold balladája
írta Federico Carcía Lorca
A hold az öntődébe jött
tubarózsa uszályában.
A fiúcska nézi, nézi.
Bámulja majdnem kábultan.
A remegő levegőben
a hold mozdítja karjait,
és patyolat szeplőtlenül
cínkemény melle kivirít.
"Hold, hold, hold, menekülj, rohanj!
Ha megfognak a cigányok
fehér gyűrűt és karkötőt,
a szívedből fonnak-vágnak."
"Hadd táncoljak, apróságom.
Mikor jönnek a cigányok,
kovácsüllőre feküdve
majd csukott szemmel találnak."
"Hold, hold, hold, rohanj, menekülj!
Lovuk horkantását hallom."
"Hagyj magamra apróságom,
ne taposd a tisztaságom!"
A közelben rugatnak már,
patkójuk a pusztán dobog.
Öntődében a fiúcska
fekszik és a szeme csukott.
Olajberken a cigányok
jönnek, büszkén, lebarnulva,
álomszerűn, emelt fejjel,
szemükre húzva a csuha.
Ó, hogy sír az éji bagoly,
fájáról kiált huhogva!
A hold úszik az égen át
s a kisfiút kézen fogja.
Műhelyben zokognak, sírnak
keserűn a cigányok mind.
Csak a hűs levegő nézi.
Csak a hideg levegő kint.
fordította Jánosi András© | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
