NAPLÓK: Juli
Legutóbbi olvasó: 2020-10-28 04:03 Összes olvasás: 7123| 45. | [tulajdonos]: Vers | 2020-05-26 19:24 |
Nélküled
(Szeretett öcsém emlékére)
Álmodtam egy régi tájról,
Nádfedeles kicsi házról.
Csalogatott, egyre hívott,
Kertje végén akác nyílott.
Udvarában eperfa állt,
Zöld lombjára vadgalamb szállt.
Hinta ölelte az ágát,
Szellő mozgatta a láncát.
Ablakában lámpa égett,
Érkezésem estbe lépett.
Csillag ragyogott az égen
Hegedű szólt, úgy mint régen.
Eperfánknak szelíd árnya,
Mint megannyi angyal szárnya
Észrevétlen fölém hajolt,
Édes illattal átkarolt.
Már a küszöb előtt álltam,
Csak egy pillanatig vártam.
De mielőtt beléphettem
Mély álmomból felébredtem.
Tovaillant mint a varázs,
Lelkem mélyén izzó parázs
Hiányodtól lángra lobbant,
Szívem hangosabban dobbant.
Milyen nagyon szerettelek,
Emlékekben kerestelek.
Vajon áll- e még a mi fánk
Emlékszik-e ő is még ránk?
Árnyékában megpihentünk,
Gyermekálmot ott színeztünk.
Szivárványból szőttünk fátylat,
Vágyainknak színes szárnyat.
Közös álmunk messze szaladt,
Mára minden emlék maradt.
Nem kereslek nem is várlak,
Szívem közepébe zárlak.
Eperfánkon az a hinta,
Képzeletem hányszor hívja.
Ha a szívem oda téved,
Mindig ott talállak téged. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
