NAPLÓK: Három béé Legutóbbi olvasó: 2026-09-25 13:23 Összes olvasás: 8469| 3. | [tulajdonos]: pénz | 2004-07-30 09:11 | | Lett némi pénzem, átrendezhettem a hütő belselyét. És lett egy felmosóvödröm is, műanyag, felmosórudas, csavarós. Eddig egy kimustrált festékesdoboz és egy itthagyott tréningnadrág volt a padlótisztogatás eszköze. Elkészült a wc, ma elmegyek és veszek egy fürdőkádat. Az idő vacak, a múltheti hőséget lecserélte az enyhe, de cspadékos ősz. Remélem a tél majd legalább annyira nem lessz harapós, mint amennyire most cudar ez a nyár. Telefonált a mamám, hogy jött egy vastag boríték az ügyvédől. A válóperestől. Persze ő ezt nemtudja. Valyon mi lehet benne? Hu de nagyon kiváncsi vagyok. Ha egy házasság tönkre megy, abban sohasem az egyik fél hibás csak. Hanem mid a hárman. ( M. Zs.) Ez nagyon frappáns, igaznak is gondolom, nálam mégsem ez a helyzet. | |
| 2. | [tulajdonos]: One white duck | 2004-07-28 01:47 | Azt gondoltam tényleg jobb lessz ha szakítunk. Mindig megérzi, még távolrol is mikor meginog a bizalmam. Ilyenkor azonnal aggódó sms-eket küld, és programokat szervez az elkövetkező napokra. Amiket mindig megigérek, és tudja is, hogy tartom magam az igéreteimhez. Majdnem mindig. Vagy legalábbis gyakran. Milyen fura, hogy éppen én kértem tőle, ne engedjen elmenni. Ne hagyja, hogy elsodorjon a félsz. Egyszerre szeretem, sajnálom és félek. Nagyon fáradtnak érzem magam. Nincs erőm hadakozni. Az a legnagyobb baj, hogy ilyenkor mindig valami problémába menekül. Most a bal karján sajog a teniszkönyök. Soha életében nem teniszezett. Persze a hangszerek is deformálnak, nem is kicsit. Mostanában alig játszik, lehet épp az a baj. Persze egy marimbát nem egyszerü beszerezni, a hegedűt megutálta a zongit meg nemtudom miért mellőzi. A multkor evezett egy kicsit a csónakban mert elvittem a sportevezőt is. Ugy tett mintha csak a víz apró fodrait simogatná, de azért tudom, hogy kifáradt. Gondoltam, így észrevétlenül, mintegy játékosan ráveszem egy kis mozgásra. Szerintem mindenképp jót tesz, mégha eleinte van egy kis izomláz, vagy kóbor sajgás itt meg ott. Holnap lessz az egyéves jubileumunk. Nagyon készül, úgy tekint rá mint sorsfordító és vízválasztó. Ha az egy év megvan akkor annak már súlya és jelentősége van, azt már nem lehet elintézni bármikor sem egy kézlegyintéssel. Mint a fálkész ház, ha már kijelenthető : tető alatt van, ez már tulajdonképp lakható. Aztán beköltöznek, és lázasan építik tovább, csempe itt vízvezeték ott, kerítés, járda , addig addig míg el nem válnak.
Ovodás gyerek voltam mikor anyám az egyszem helyiségünk kövét mosta. Nem partvisra, vagy pláne felmosófára szerelt ronngyal, hanem a földön térdepelve és gugolva gondosan sorrol sorra haladva hátrafelé. Egy sor először vizes ronggyal , majd a rongy átmosása és csavarása után szárazzal. A vödröt csörömpölve hátrébb tolta és szorgosan haladt tovább. Fém vödör volt, az a horganyzott fényes fajta. Íves ugyanolyan anyagból készült fogyantyúval, ami lefelé, ahol a kéz alkalmasint megmarkolta fédomború volt, míg felül lapos és a vödör szélein lévő lyukakon keresztulbujtatták és ívesen visszahajlították.Mivel a lyuk lényegesen nagyobb volt, már a felemeléskor is jellegzetes hangot adott és letéve a lecsapódó súlyos fogantyú nagyot csapódott ismét jellegzetes de másfajta hangot adva.Én odaálltam az éppen mosott csík szélére. Nem a frissen mosott részbe ahogy a rosszgyerekek, hanem az éppen következő de még száraz részre. Mintha csak véletlenül állnék éppen ott, hátha szükség van rám. Persze így hamarosan útban lettem és anyám rámszólt : Béla menj innét. Szótlanul hátrébb mentem. Éppen egy, de csak egy sorral. Aztán megint és megint és megint. Nem volt túl nagy a konyha, nemtudom összesen hány sorból állhatott, da a türelem hamarabb elfogyott mint a felmosásra váró sorok. -Hányszor mondjam, hogy menj innét? -szólt rám türelmetlenül
- Menj innét, menj innét. Mindig csak menj innét, hát hova menj innét? - mondtam,mert ott már ajtó nem lévén csak a frissen mosott részen átgázolva lehetett volna kijutni.
Ez van. Ez volt. Ez van? | |
| 1. | [tulajdonos]: egy meg egy meg egy meg egy | 2004-07-26 23:18 | Reggel felkelek, semmi különös, ez így van rendjén. Mosakszom, öltözök, eszek és ami még ilyenkor idevág, de semmi különös, ez így van rendjén. Buszra szállok, indekszelek, leparkolok, kerékpárral, gyalog vagy csónakkal, vagy akár négykézláb eljutok a munkám helyére, ez mind nem érdekes, dolgozok, ez így van rendjén. Majdnem ebédelek, majdnem komolyan dolgozok és majdnem elfelejtjük megköszönteni Anikót, az ő nevének napján. Mégis mi fiuk homlokunkra csapunk, és már tudjuk a teendőnk. Virág, puszi , csoki, ropi, és üditő, látni miminden fér bele tízpercbe a lázas munka kellős közepin. Az jó, hogy ez így van rendjén. Hazemegyek, de csak egy kicsit. Csak egy kicsit,mert estére találkám van. A Jánossal. Nagy boldoság ez nekem, tagadni sem tudnám, az arcom elárulná, vagy selejtes hangom ha mást mondana erről. Megbeszéltük a ma estét, mint találkát, hogy rend és mód szerint lerója nekem szánt pénzbeli tartozását az őnéki látra és próbára átadományozott gépjármünek nevezett nemsokatérő, de mégiscsak guruló szerkezet okán. Ok és okozat együtt jár, mint szívbéli párok. Nekem meg oktondi jutott, s most foghatom saját kezem, mert egyedül maradtam a találkán, és én vagyok az a balga aki elhitte lessz dohányom még az este. Pedig ha nincs dohányom, nincs bagóm, bár füstölöghetek az esten, hogy mindez épp velem megesett. Már megent. Mi mást tehetek, mint felhívom majd holnap, hadarok nagy irgum-burgumot, meghallgatom az ajjaj-jajjt, és megálapítjuk a mostmár igennagyonbiztos legközelebbet. Majd megint elmegyek, és elhiszem újra. Majd megint pofára ejtenek, és zsebredugnak újra, de semmi különös, ez így van rendjén.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
