Hetedíziglen: versek

Hetedíziglen bloggernek 4 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-09-17 15:25 Összes olvasás: 399673

Korábbi hozzászólások:

5625.	[tulajdonos]: versek	2022-07-23 23:10
Kedves Játszótársak! Sajnos már a sulymok sem a régiek, így 6 verssel és egy extrával zárok. Mikor feljöttem a Dokkra újra beleolvastam Paricska életművébe. Csodálatos részek vannak benne. Egyet ide is másolok, annyira jó. "igenanya blues aznap minden egyes lehajtott fejű lámpaoszlop alatt ugyanaz az asszony állt és a mellét kínálta" És itt a termés, jó olvasást, szép estét: Moha 1. idő után ott ment végig ahol tegnap megszakadt világos volt könnyű szellő megmaradt megváltozott és egyenként lemaradt minden sötét fű elsárgult elszakadt 2. Régi tanulság Ott születtem, ahova éppen készülünk, ahol cirógató szellő helyett cserépromboló viharok hagynak hátra megszakadt ágakat és törzset. Kölyökként mentem a városgazdálkodáshoz nyári munkára, ott világosultam, mert folyton szomjazik a fű, locsolni kell még esőben is. Rohantam végig a parkon, ázva, visszanyitva az öntözőcsapokat, amelyeket balgán elzártam előtte, a legelső cseppeket érezve, jóakarattal. 3. Keserű hexameterek Itt-ott nő csak a fű, szellő se igen legyez erre. Megszakad élte bokornak, fának. Végig a parton hallik a rívás, szomjas az élő, ám csak a forró tómeder ásít már, hisz rég elapadt vize nem ment állatot, embert. Csúfos végét járja világunk. 4. Vissza a jövőbe Lehetne rímes is. De ez most gyűrött, iszamós lesz, akár az újszülöttek. Annyira vágyom, - vajon ez normális? Annyira, - vagy épphogy bizarr, nonszensz? Hogy a nyugdíj küszöbén vágyom leghevesebben visszamenni? Hogy megint érezzem azt a, ma már el is képzelhetetlent, hogy pl. mindenki szeret? Vagy, csak álmodtam azt is? Nem hiszem. Körbenézek, s nem lelém. Valami megszakadt, egy dal, egy gondolat, egy reláció. Valaha volt egy út, nem voltak elágazások, kanyarok, csapdák. Csak menni előre, végig, egyenesen. De szép is lenne. A sasszék, a hátrák, a gödrök. Újra, megújra. Az esések, a ficamok, a törések. És mégis útnak indul. Ha ad, kiröhögik, ha elvenne, visszahőköl. Látja a szépet, a jót, látja így, haldoklásukban is. Látja a reményvesztett önzetleneket, a magabiztos, mindentleszarok tutimondókat, az örök vesztes bizonytalanokat, a művelt irányvesztetteket, a tanárt, az orvost, a művészt, látja az embert, a megállíthatatlanulnövekedőindulataivalhogyodacsapjonbárnemakardemégisodacsapmajdmertnincsmásszelepamilevezethetnémindaztamiévtizedekótagyűlikésszaporodik. Visszavágyom oda, ahol mindez még csak nyomokban létezett, oda, ahol az igen igen volt, és csak a pirosat kellhetett utálni, így még egy volt, mi mára széthasadt. Az út pedig, számtalan, girbe-gurba kacs. Hol van az egy, amiért akár felfeszülni is érdemes lehetett? Ami világos volt egykoron, ma kétes ingovány, a könnyű, mámoros szellők gyilkos ciklonokká nőttek, leheletük ragály, vagy háború. Visszamennék, hisz ott, túl a rácson, egy más világ van. Indulok, ha gondoljátok, gyertek Ti is. Hisz a fű így is, úgy is kinő utánunk. Felettünk. 5. valahol végig Pamír talán vagy a Kaukázus ott úttalan a tér és jeltelen sír az idő világos éj vagy sötét szurdok a kép ahol élt és a fű-havon megszakadt menteni már nem lehet csak a jégmezőt a végtelent ahol szellőként elszalad 6. (Ott ment végig hajnalonta) Ott ment végig hajnalonta, most is ott ment, és sietett, banyatank gurult mögötte, s húzták a fényt a kerekek. Piacra ment, egy kis szellő fűilattal kereskedett, húzta a fényt, majd megszakadt, s világos lett a fák felett. Extra: 1. A hegyen Hol ment, ott végig fű, szellő, világosság. Míg nem megszakadt.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!