NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2026-10-14 07:59 Összes olvasás: 557066| 5625. | [tulajdonos]: versek | 2022-07-23 23:10 | Kedves Játszótársak!
Sajnos már a sulymok sem a régiek, így 6 verssel és egy extrával zárok.
Mikor feljöttem a Dokkra újra beleolvastam Paricska életművébe. Csodálatos részek vannak benne.
Egyet ide is másolok, annyira jó.
"igenanya blues
aznap minden egyes
lehajtott fejű lámpaoszlop alatt
ugyanaz az asszony állt
és a mellét kínálta"
És itt a termés, jó olvasást, szép estét: Moha
1.
idő után
ott ment végig
ahol tegnap
megszakadt
világos volt
könnyű szellő
megmaradt
megváltozott
és egyenként
lemaradt
minden sötét
fű elsárgult
elszakadt
2.
Régi tanulság
Ott születtem, ahova éppen készülünk, ahol
cirógató szellő helyett cserépromboló viharok
hagynak hátra megszakadt ágakat és törzset.
Kölyökként mentem a városgazdálkodáshoz
nyári munkára, ott világosultam, mert folyton
szomjazik a fű, locsolni kell még esőben is.
Rohantam végig a parkon, ázva, visszanyitva
az öntözőcsapokat, amelyeket balgán elzártam
előtte, a legelső cseppeket érezve, jóakarattal.
3.
Keserű hexameterek
Itt-ott nő csak a fű, szellő se igen legyez erre.
Megszakad élte bokornak, fának. Végig a parton
hallik a rívás, szomjas az élő, ám csak a forró
tómeder ásít már, hisz rég elapadt vize nem ment
állatot, embert. Csúfos végét járja világunk.
4.
Vissza a jövőbe
Lehetne rímes is.
De ez most gyűrött, iszamós lesz, akár az újszülöttek.
Annyira vágyom, - vajon ez normális?
Annyira, - vagy épphogy bizarr, nonszensz?
Hogy a nyugdíj küszöbén vágyom leghevesebben visszamenni?
Hogy megint érezzem azt a, ma már el is képzelhetetlent, hogy pl. mindenki szeret?
Vagy, csak álmodtam azt is? Nem hiszem.
Körbenézek, s nem lelém.
Valami megszakadt, egy dal, egy gondolat, egy reláció.
Valaha volt egy út, nem voltak elágazások, kanyarok, csapdák.
Csak menni előre, végig, egyenesen. De szép is lenne. A sasszék, a hátrák, a gödrök.
Újra, megújra. Az esések, a ficamok, a törések. És mégis útnak indul.
Ha ad, kiröhögik, ha elvenne, visszahőköl. Látja a szépet, a jót, látja így, haldoklásukban is.
Látja a reményvesztett önzetleneket, a magabiztos, mindentleszarok tutimondókat, az örök vesztes bizonytalanokat, a művelt irányvesztetteket, a tanárt, az orvost, a művészt, látja az embert, a megállíthatatlanulnövekedőindulataivalhogyodacsapjonbárnemakardemégisodacsapmajdmertnincsmásszelepamilevezethetnémindaztamiévtizedekótagyűlikésszaporodik.
Visszavágyom oda, ahol mindez még csak nyomokban létezett, oda, ahol az igen igen volt, és csak a pirosat kellhetett utálni, így még egy volt, mi mára széthasadt.
Az út pedig, számtalan, girbe-gurba kacs. Hol van az egy, amiért akár felfeszülni is érdemes lehetett?
Ami világos volt egykoron, ma kétes ingovány, a könnyű, mámoros szellők gyilkos ciklonokká nőttek, leheletük ragály, vagy háború.
Visszamennék, hisz ott, túl a rácson, egy más világ van.
Indulok, ha gondoljátok, gyertek Ti is.
Hisz a fű így is, úgy is kinő utánunk.
Felettünk.
5.
valahol végig
Pamír talán
vagy a Kaukázus
ott úttalan a tér és
jeltelen sír az idő
világos éj vagy
sötét szurdok
a kép
ahol élt
és a fű-havon
megszakadt
menteni már
nem lehet
csak a jégmezőt
a végtelent
ahol
szellőként elszalad
6.
(Ott ment végig hajnalonta)
Ott ment végig hajnalonta,
most is ott ment, és sietett,
banyatank gurult mögötte,
s húzták a fényt a kerekek.
Piacra ment, egy kis szellő
fűilattal kereskedett,
húzta a fényt, majd megszakadt,
s világos lett a fák felett.
Extra:
1.
A hegyen
Hol ment, ott végig
fű, szellő, világosság.
Míg nem megszakadt.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
