Hetedíziglen: versek

Hetedíziglen bloggernek 4 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-09-14 03:28 Összes olvasás: 398202

Korábbi hozzászólások:

5366.	[tulajdonos]: versek	2022-04-10 20:59
Jöttem a versekkel! Lehet szavazni! Kíváncsi leszek! 1. leülepedik majd láz nem múlik egy nap van hátra időn túli csík a határa szomj és a lég csak föld és csak ég szalma lángol vakít és gátol nem mondtad el már nem érdekel 2. Kánikula Szalmasárga már a nap, a földet rázza láza. Fönn szétfoszlott, rossz kalap s egy fakó felhő fátyla. Ember-állat szomjazik, esőért esd az élet. Bíránk az ég, elvakít, szigorú az ítélet. 3. a napkóros a napkóros tiszta tudattal jár-kel nem kell megrázni nem kell felkiabálni hiszen ébren van mégis mintha alvás és ébrenlét határán bolyongana háztetők helyett vakító fehérségű hegycsúcsokon csillapíthatatlan fényszomj hajtja lázas tekintete az Egyet kutatja amelyben nem bezárul hanem kinyílik egyszer őt is elnyeli a föld élvejáróból halvajáró lesz mégsincs nála halhatatlanabb lény ne tévesszen meg senkit a fején a szalmakalap 4. Délibáb Lázas, fehér nap. Szomjas, szalmaszínű föld. Egymást vakítják. 5. Ijesztő Mondd, szalmabábú, vakít-e a nap, vagy csuhé szemed üres a fényre? Mondd, szalmabábú, gerjed-e lázad, ha seregély tépi földed, vagy hideg szíved lehűt? Mondd, szalmabábú, szomjazol-e emberi szóra, vagy többre tartod egy villám dördülését? Mondd, szalmabábú, akarnál-e járni, szeretni, élni, vagy ily csekélységért nem fecséreled el halhatatlanságod? 6. valahol a nap vakít a föld szomjas lángra kap egy szalmaszál lázálom válik valóra: erőszak háború halál 7. napok aranya láztalan szomjazom a vágy után de azt nem hagyom hogy ökrös hordák szakítsák szét a napot vakítson amíg lehet a lényeget ne feledd egy földes kunyhóban is ragyoghat a szalma aranyba varrva 8. Megnyugvásszerű belenyugvás Megfáradtam, sokévesebb vagyok, mint ahogyan kéne, elvakít az öreg Napnak sötétedő, hunyó fénye. Nagy igazsága volt annak, aki minap így szólt: 80 év felett az ember idősebb, mint rég volt. Lázasan szomjazom arra, milyen a föld alól a világ? Jól pompázna síromon egy szemenszedett szalmavirág. Mindjárt üt a homokóra, elmehetnék nyugovóra, de iszom még egy pohár bort, hagyjuk hát, a halotti tort! Tavasztáji merengelő bukolika Világoskék az én szemem, jó koszos a szemüvegem, ezért hallok kicsit gyatrán, vajh szép verset írok le tán? Szénásszekér szalmát visz a sztrádán, egy tündérke háton repül mellette a járdán. Szomjúhozom, vakít a Nap, a fejemen nincsen kalap. Megkérdem a tündérkét, van e neki, egy vagy két jégbehűtött itala? Erre szólott tündérke, az Itala, hogy semmi jég nincs a szekérderéken. Tőle végül lázasan mindössze azt kérem: mondja ki, hogy „föld”, ez tán elégséges, mivel a versenyhez már csak ez szükséges. Extra Futó szerelem Egy Nap-vakított Föld kering szomjasan, de láza szalmaláng.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!