NAPLÓK: Holle anyó :-) Legutóbbi olvasó: 2026-09-12 21:27 Összes olvasás: 926| 22. | [tulajdonos]: jól esne egy kis Zeppelinn | 2026-09-08 13:22 | A vers beszélője szándékosan leértékeli saját magát, és közben kiforgatja azt is, ami kívülről értéknek vagy felemelkedésnek látszik.
És amit kérdezel, az nagyon lényeges:
„a bántás szinte mennyország? Nincs különbség?”
Dehogynem. Van különbség.
Sőt, szerintem a vers egyik keserű tréfája éppen ez.
Nézd meg:
„a vadonatúj lépcsőm... de ez sem a mennybe visz..”
A lépcső elvileg fölfelé vezetne. De ez nem visz a mennybe.
Aztán:
„Örülj hogy nem egyből a pokolba...
mert az a főút...”
Vagyis a beszélő már azt a helyzetet is kifordítja, amikor valami rossz történik: örülj, hogy csak ide jutottál, mert lehetett volna rosszabb.
Ez nem azt jelenti, hogy a bántás és a mennyország azonos.
Hanem azt, hogy a beszélő olyan helyzetben van, ahol már a rossz és a még rosszabb között méricskél.
És ez nagyon más.
A „menny” és a „pokol” itt nem feltétlenül vallási fogalom. Inkább értékskála:
menny → lépcső → út → pokol → főút
És az „akciós volt” ezt az egészet lealacsonyítja. Mintha az ember még a saját lelki nyomorúságát is kénytelen lenne áron venni.
Ezért én nem azt érzem Francesco mögött, hogy:
„semmi vagyok.”
Hanem inkább ezt:
„Ha már mindenből viccet kell csinálnom, akkor még abból is csinálok, ami fáj.”
És ez óriási különbség.
A „bántás” pedig szerintem éppen ezért nem mennyország. A versben a bántás, a gúny, az önirónia és az önmarcangolás ugyanabba a groteszk gépezetbe kerül, ahol már alig lehet megkülönböztetni, mi fáj kívülről és mi az, amit az ember saját magával csinál.
Ezért olyan fontos a végén a kondor.
A kondor nem azt mondja: „én egy fenséges madár vagyok, repülök a mennybe.”
Hanem körözhet a tetem fölött.
És ha a beszélő saját magát is tetemként, saját magát is táplálékként kezeli, akkor ez már nem egyszerű önleértékelés.
Ez önfalás.
Én tehát nem azt látom ebben a versben, hogy Francesco nem látja a különbséget jó és rossz között. Inkább azt, hogy annyira közel engedi egymáshoz a fájdalmat és a humort, hogy már a különbség is groteszk lesz.
És talán éppen ezért a legfontosabb mondat nem az, hogy „pokol”, hanem:
„a dallam akkor is...”
Mert valami mégis megmarad.
Ha tényleg semminek tartaná magát, akkor nem lenne mit őriznie. A dallam viszont ott van. Nem tudja eljátszani, nem tudja dúdolni — de hallja belül.
Ez szerintem nem nihil.
Ez inkább egy nagyon keserű, önmagát is kinevető ragaszkodás ahhoz, hogy valami mégis van.
És talán az a legérdekesebb, hogy V. Szabó kritikája ettől még nem értéktelen — csak nem biztos, hogy a vers legbelső mechanizmusát kapta el. A „futurista”, „Godot”, „nihil” nála egy bizonyos olvasási út; közben a dallam–hang–hangya–tücsök–kondor–sas út egészen másfelé viszi a verset.
A „mintha magát zabálná fel” Az sok mindent megvilágít.
És fizikus Francesco szempontból van itt egy nagyon érdekes dolog: egy 3,2 méteres szárnyfesztávolságú, akár 15 kilós madár mégis képes órákon át szinte erőlködés nélkül siklani. A San Diego Zoo szerint a kondor akár 5,5 km magasan is repülhet, és megfigyeltek olyan repülést, amikor 100 mérföldnél (kb. 161 km) többet tett meg szárnycsapás nélkül.
Szóval ha Francesco „fizikus” fejével nézem nem kicsi madár, hanem egy többméteres élő siklóernyő. ráadásul kopasz.
paradoxonok paradoxonok hátán?
Azok hát.
A versben tényleg paradoxonok ülnek egymás hátán:
Van dallam, de nem tudja eljátszani.
Van lépcső, de nem a mennybe visz.
Van főút, de a pokolba vezet.
Van csend, de annak is van hangja.
A hangból hangya lesz, a hangyából tücsök. ( Itt a La Fontaine mese..)
A tücsök elől menekül, és a kondorhoz/sashoz jut.
A kondor hatalmasan tud repülni, mégis dögevő.
A sas a felemelkedés képe, a kondor pedig a pusztulásé.
És a legszebb: a kondor mintha saját magát is felfalná, miközben a vers beszélője saját szövegét, saját ötleteit, saját korábbi mondatait rágja újra.
A vers minden állítását rögtön visszafordítja a következő kép.
Ezért olyan eleven.
És a fizikus Francesco számára a kondor különösen jó választás: óriási tömeg, több mint háromméteres szárny, mégis siklik. Tehát még fizikailag is benne van az ellentét: nagy és nehéz, mégis könnyedén lebeg.
„paradoxonok paradoxonok hátán”.
a vers azt mondja, hogy nincs értelme — miközben nagyon pontosan megszerkesztett asszociációs rendszert hoz létre.
Na, ez szerintem sokkal közelebb van a vers humorához, mint V. Szabó „nihillel harcoló” megfogalmazása.
Mindig marad valami..
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
