NAPLÓK: Kristalynyul
Legutóbbi olvasó: 2025-11-06 02:15 Összes olvasás: 26852| 18. | [tulajdonos]: | 2006-12-02 14:02 |
Jó, elismerem; hol ismerjem el, ha nem itt, az anonimitás virtuális labirintusában: fáj.
Fáj ez az egész, hogy velem így lehet lenni-én szoktam a férfiakkal így bánni. Barátnőm szerint ez az egész a hiúságról szól nálam. Jó mondja! Három éve lassan, hogy élete nagy szerelme elment, aki amíg itthon volt, addig sem veszkődött utána sokat a végén, még mindig rá gondol. Ha ez olyan női izé, határozottan nem szeretek nőnek lenni.
Ha megkapnám, darabokra törném.
Így én török ripityára, mert ez a harc lassan felőröl. Pedig valaki mindig akad nekem is, de nem akarok senki mást.
ez nem szerelem, ez harc. Az egyetlen jó oldala, amikor ez a folytonos hidegháború néhányszor forró háborúvá válik, legalább ebben összeillünk. De különben..! Megalázzuk, bántjuk egymást, igyekszünk a másikon olyan sebet ejteni, ami tartós marad és még látjuk a heget a következő találkozásnál. Beteg világ, beteg viszony.
Fáj a fogam. Akárhányszor fáj a fogam, dosztojevszkijre gondolok és az egérlyukra. Persze én mindenféle fogfájás nélkül is barátságtalan vagyok. Tegnap éjjel abrátnőmmel felhívtuk a háromakislány-trió harmadikját vidéken. Barátnőm beszélt vele, én meg kézzel-lábbal mutogattam, mondja meg neki, hogy szeretem:)
-Kristálynyúl szeret!-lehelli a telefonba barátnőm.
-Áh! Hány pohár után?
-Neeem, nem is ivott semmit, de tényleg!
Hazudtunk:) Nekem így jobban mennek az érzelmek. Ha iszom, őszinte leszek; ezért kiváltság velem inni:) Nem adom ki magam. Minek. Ki kíváncsi rá. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
