NAPLÓK: Kisprózák Legutóbbi olvasó: 2020-01-18 12:51 Összes olvasás: 346| 2. | [tulajdonos]: Grund és spicc | 2019-07-18 22:17 | Amikor már kevés volt a Kende utca és a Budafoki út közötti grund, fejükben felragyogott a spicc. Bizonyára a tiltás fokozta a Lágymányosi-öböl és a Duna közti földnyelv értékét, meg a déli vasúti Összekötő hídfőnél posztoló fegyveres őr.
Véget ért a focizós őrület, valamiért nem vették be a csapatba. Indok nem akadt, de teljes lett a két csapat, nem fért be. Talán lerúgott valakit, aki a Blankért volt oda, de neki a Muhits tetszett. Másodiktól ötödikig igen sok verekedésbe és ügyeskedésbe került elismertetni utóbbi mindenek felettiségét.
Vége a grundnak, de fölváltotta a horgászás nagy kalandja, és azt mindenki tudta az utcából, hogy a Gellért kifolyó nem rossz, de a spiccnél pontyot és harcsát is lehet fogni.
A szülők a nemrég kikövezett rakpartra - nagyobb kíséretében, már elengedték fiukat, de se a Gellértig, se a Déli hídig, nincs az az isten, akivel!
Ezért az Újhelyi bátyját hazudták, pedig az már katona volt. Karcsit szülei kettesben Gáborral, valami iskolai összezördülés miatt különben sem hagynák pecázni.
A cájg nevetséges: 15-ös damil, bambusz bot ócska racsnival; bárha lehetne egy kis Michelem, egy igazi peremfutós orsóm!
A hídfőnél setétlő szürke fakabátban a fegyveres a vasútra figyelt, nem holmi tíz év körüli kölkökre, akik a partizánfilmnézők felajzottságával lopakodtak.
- Megmondod apámnak, szétváglak!
- Hülye állat, mit képzelsz?!
- Mondtad a házból valakinek?
- Nem ettem meszet.
- A Muhits a legszebb.
- A Blank Júdó!
- Görbe a lába.
- Kapa a foga.
- Maradjunk a halaknál! - ezt a csenevészebb mondta, Gábor, aki gyakorlottabb horgász volt, és a vakszerencsét tudással foltozgatta. A kártyában is folyvást ő nyert, mert csalt. Ezért sem kedvelte Karcsi.
Túlértek a veszélyzónán, egy irdatlan hosszú tehervonat rettentő zajába belekiálthatták a legszebb emberi lény nevét, ami úgy hangzott ÁGI, ami úgy hangzott JÚDÓ, de beleveszett a zakatoló időbe.
A Duna felőli oldalon meglátták sóvárgásuk tárgyát, a parthoz rögzített halászhajót.
- Ebben lakni is lehet!
- Ba'meg tatám, nekem ilyenem lesz. - álmodozott Karcsi. - Csak leengedem a hálót, felcsörlőzöm, tele hallal, eladom, Hawaii.
- Kezed a bilibe ér, fölébredsz. Ezzel fogjál!
A Muhits Ági-s egy pillantással fölmérte a négyszögletes száradt háló és a göcsörtös bot különbségét.
- De mi a Lágyi-tón is horgászhatunk - nézett tovább Gábor.
Az öböl felé eső rész nagy jövő előtt állt - pár éve. Egy déli Római-partot terveztek belőle a nagyokosok, akik azt hitték, ötletükkel kifogták az aranyhalat, hétvégi üdülőcskéket adtak bérbe, a taxisoknak a legnagyobb területűt, de a földnyúlvány híd felőli részét nem lehetett megtisztítani a cementművektől, meg valami hatalmas sóderlerakattól.
- Jó hely lehet a kertvendéglő, Aranyhal! Hűha!
- Frankó a taxisok telepe!
- Na hallod, ide hozzák a bigéket. Ez egy erkölcsi fertő, mondják mutterék, a bátyám mást mond.
- Az öbölben bazi roncsok vannak, még a háborúból. Bombák meg tuti. Azért én már úsztam benne.
- A mi házunk mellett mindent széttrafáltak. Ötemeleteseket. Azok helyén lett a grund.
- Nekem a nagyapám odaveszett. De a Budafoki út felől. A pékséggel átlósan.
- Én csak a Kendéről tudok. A 14-gyel szemben, a 8 és a 12 között sincs ház. Foghíj.
- Itt a víz alatt tele rommal.. .
- Be mersz jönni a vízbe?
- Nem is tudsz úszni. Én a Kaffka uszodájában tanultam ovisként.
- Nekem nem kellett oviba járnom. Ez veszélyes hely, ehhez kevés az úsznitudás.
- Horgászni jöttünk, azt mondtad.
- A spiccre.
- Akkor gyerünk a legvégibe.
A kis félsziget kövecses füvét egy embernyi ereszkedő zárta, dobálni való kavicsokkal.
- Kaptunk IKKA-csomagot. Adtam a Blanknak csokit.
- Mi cigit küldtünk a nagybátyámnak Párizsba. Ki dob jobban?
- Tizet kacsázok!
- Tizenötöt!
Egy-egy azonnal a mélybe fúrta magát, de aztán hat:hat.
- Láttad a Robin Hoodot?
- Csak olvastam.
- Az Ivanhoe-t?
- Ismerem. Gyilokjáró.
- Cél az a farönk!
Záporoznak a kavicsok az uszadékfára. Eldönthetetlen, ki nyert.
Marad a horgászás. A szerelés Gáboré, ő kezd. Mocskos kenyérgalacsin, büdös snecifogás. Az ezüstpikkelyes vergődik egy ideig.
- Csak ekkora? - fitymálja Karcsi.
- Örülnél te ekkorának! Legalább görbe lába nincsen.
- Kapafoga sincsen!
- Ne izélj már, nem cápa! - ebben jólesően megállapodnak. Visszadobják.
- Te, mi lehetnénk barátok... - kockáztatja meg Karcsi.
- Ez az. Hagyjuk a csajokat.
Karcsi csak erre várt, a nagy kőről belelökte Gábort. Az eldőlt akár egy rakás.
- Hülye! - vergődött, - tényleg nem tudsz úszni - ugrott utána Karcsi, és próbálta a földnyelv víz alatti meghosszabbodása felé cibálni. - Ha ez megfullad, mi lesz?
Jóval az öbölkaréj alatt másztak ki, már majdnem a gabonasilónál. Irdatlanul ziháltak, Gábor fogai úgy kocódtak, alig jött ki hang a torkán:
- A Mu-muhits azt mondta, jó vagy nála. Csa-csak görbe a lába.
- Görbe, görbe, de legalább tud úszni.
Nekivetkeztek a szárítkozásnak. Az újabb tehervonat hangjából már alig hallottak valamit, nem lenne nehéz túlkiabálni. Hallgattak. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
