NAPLÓK: KUTYAMELEG Legutóbbi olvasó: 2026-02-21 11:03 Összes olvasás: 9770| 7. | [tulajdonos]: A jó tanítvány | 2017-02-12 20:50 | Az ügyvéd háza minden vágyát felülmúlja. Kétségkívül a modern építészet egy kiemelkedő remeke. Egyszerre pazar és minimalista. Otthonos és rideg. A fémkeretes márványasztalon mezei virágcsokor. Színes és szürke. A falon óriási kubista festmények. A szoba utcára néző fele üvegből van. Dr. Schwarz bejárónője diszkréten csukja rájuk az ajtót. A bizalmasság légköréhez az is hozzájárul, hogy már tegezi.
- Azt ugye tudod, hogy bennem megbízhatsz. Eljössz hetente ide, és a kutyád se lesz sánta. Értesz.
- Azt hiszem. Köszönöm.
- Kérdezz!
Legszívesebben ezt kérdezné: Miért mindenkit csak a szex érdekel? – de inkább hallgat.
- Elvitte a cica a nyelvedet? Hiszen cicába nem is szoktad dugni.
- Honnan veszi ezt?
- Olyan lányos arcod van!
- Mert lány vagyok!
- Á, a kis transzi.
- Az vagyok, transzexuális. Rossz testbe születtem.
- Nagyon is csinos testecskébe!- nyalja körül száját az ügyvéd.
- Nem érti? – fakad ki Márk – Nem vagyok jó magának, mert nincs farkam!
- Levágattad? Ejnye-bejnye. Pedig de megszopogatnám. Hadd nézzelek – közelebb húzza.
- Ne! – löki el a fiú (aki valójában lány).
- Vesd le a nacid!
- Nem fogom!
- Akkor mindenki megtudja, hogy kinyírtad azt a némbert, és nem lesz, aki megvédjen! Pláne ingyen.
- Nem öltem meg senkit!
- De meg fogsz.
- Micsoda?
- Múltkor csak majdnem.
- Ezt meg honnan…? Maga a szeretője?
- Nem is ismerem.
- Akkor honnan?
- Mert benne van a sorsodban! A sorsod pedig a szemedben.
Már készül elfutni, mikor a férfi az ajtónak támaszkodik.
- Nem rohansz el. Eddig megtehetted, hogy megfutamodtál a feladatok elől, most nem fogsz.
- Mi a feladatom?
- Nem jöttél még rá, buta kislány?
- Most már elhiszi, hogy lány vagyok?
- Eddig is tudtam, nem kell ahhoz a gatyádba néznem. Nőnek születtél, de nem vagy se nő, se férfi.
- Akkor mi vagyok?
- Egy papírlap, amire láthatatlanná váló tintával írtak.
- Nem értem.
- Majd megérted. Ahhoz írnod kell.
- Írok!
- És élned.
- Élek.
- Csak úgy teszel, mintha élnél. És mikor végre valaki megtanítana élni, te elpusztítanád. Magad ölnéd meg vele. Mert nem mersz önmagad lenni.
- Maga mágus?
- Boszorkányok, táltosok, mágusok csak a mesékben vannak, meg az Uri Geller showban. Én valóban látom azt, amit más nem.
- Én miért nem látom?
- Mert még nem láttál eleget.
- Ez nekem magas. Magyarázza el! – könyörög.
- Nem lehet. Át kell élned.
- Hogy kezdjek hozzá?
- Már hozzákezdtél. Senki sem születik hiába, senki sem hal meg hiába. Senki nem kerül az utadba véletlen. Ezt jegyezd meg és menj, lódulj! – rúgja fenéken.
- Nem akar velem lefeküdni?
A Mágus dühösen vágja hozzá a víztől csöpögő csokrot.
- Azt bárkitől megkaphatnám a pénzemért! A jó tanítvány ritka. Válj azzá! Még az állatok szintjén állsz, az ösztöneid uralnak. De tudod mit? Használd fel az állatot ahhoz, hogy emberré légy!
Márknak ez egyszerre túl sok, fejét rázogatva megy. Még nem döntötte el, hova.
Halkan kopogtat Magdi ajtaján.
- Tudtam, hogy visszajössz – ugrik a nyakába.
Teljesen nyugodtnak tűnik. Ez különös a történtek után. Kávét főz.
- Nem szeretem a kávét – így Márk.
- Te mindig csak azt csinálod, amit szeretsz?
- Néha olyat is teszek, amit nem szeretnék.
- Ó…
- Meg van bocsátva. Először és utoljára.
Mert legközelebb már nem lesz rá módod – gondolja Márk, és felképeli magát, mintha a kisördögnek adna egy taslit.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
