NAPLÓK: KUTYAMELEG Legutóbbi olvasó: 2025-04-03 09:04 Összes olvasás: 8703| 18. | [tulajdonos]: Vérfarkas | 2017-04-05 14:31 |
Péterrel egy romkocsmában találkoznak.
- Na, megy már a szipkázás? – kérdezi.
- Micsoda? – értetlenkedik Márk.
- Tudod már, hogy kell lefejni a bigétől a moneyt?
- Úgy beszélsz, mint egy börtöntöltelék, nem, is mint egy pap.
- Ezt már tisztáztuk.
- Csakhogy amiképp nem lennék pap érdekből, nem használnám ki a szerelmemet.
- Ugyanolyan hülye vagy, mint két hete – állapítja meg barátja.
- Akkor az vagyok. Nem érdekel.
- Miért hívtál fel? Mi bántja a kis romantikus lelkedet? – csapja hátba Péter.
- Semmi különös… Csak olyan furán érzem magam.
- Ahogy mindig. Mert te olyan furi vagy.
- Ez most más. Tudom, hogy te nem hiszel az ilyesmiben.
- Milyesmiben?
- Természetfölötti dolgokban.
- Tény, hogy gyomorrontást kaptam már, annyit sulykolták belém a teológián. Isten, angyalok, arkangyalok, démonok, és a többi blabla. Leszállt hozzád a Szent Szűz? Lehet ufó volt nem? Alacsony szürke, vagy magas szőke?
- Ez nem vicc.
- Szexi volt legalább? Csak jó bige lehetett, ha Isten felcsinálta!
- Haha. Marha jó a humorod. Itt nem csajokról, hanem számokról van szó.
- Matekbuzi lettél, a számokra gerjedsz?
- A tizenegy. Mi jut erről eszedbe?
- Tizenegy, tizenegy… Semmi. Minek kellene?
- Semminek, csak úgy kérdeztem.
- A Bibliában miből van tizenegy?
- Vizsgáztatsz? Tudja a tököm.
- Bocs. Csak megpróbáltam, hátha.
- Nem értem, mire jó ez az egész.
- Én se.
- Ismerek egy dilidokit, a nővéremet kezeli, mert belebetegedett a pattanásaiba. Bemutassalak neki?
- Elég! – csattan fel Márk – Itt valami nincs rendben!
- Épp azért…
- Magdi megért!
- Még okos is a pénzes buksza, ezt nevezem! – füttyent Peti.
- Ha nem hagyod abba, nem mondok semmit. Végig se hallgatsz.
- Ki vele!
- Minden ismétlődik!
- Ez evidens.
- Találkoztam egy Mágussal.
- Fekete legalább?
- Nem, azt hiszem… Jó indulatúnak tűnik.
- Biztos?
- Aha.
- És? Ő keverte meg a fejedet?
- Nem. De bogarat ültetett a fülembe. Hogy nem csak ez a világ létezik, és hogy minden okkal van.
- Nem t’om. Papolnak ilyenekről nálunk is. De előttem olyankor az egyházi verda lebeg, és számolom vissza a perceket kicsöngetésig.
- De mégis? Szerinted léteznek ilyen dolgok?
- Létezhetnek. Mondd, mennyit fizetsz a manusznak a fejtágításért?
- Semennyit.
- Meg se dug?
- Fujj!
- A helyedben elgondolkoznék, akkor miért foglalkozik veled. Az emberek semmit nem csinálnak a semmiért. Ezt tartsd szem előtt.
- Nem mindenki olyan, mint te!
- De. Vagy aki nem, az olyan lesz.
Márk dühösen faképnél hagyja Pétert. Taxiba pattan. A szélvédőn lefolyó esőcseppek mintha szuggerálnák, bámulja őket. Csak arra figyel fel, hogy megelőzi őket egy fekete kocsi. Mint Schwarzé. Tényleg, a Schwarz nem feketét jelent? Megborzong. Tíz perc múlva kiszáll. A sofőrnek ad egy ötszázas borravalót is. Magdi tárcájából.
Barátnőjét nem találja otthon. Nem emlékszik, hogy említette volna, hová megy. A Facebook kiírja, hogy ma van Magdi egyik exének születésnapja. Talán oda ment. Márk nyel egy nagyot, de beletörődik. Ahogy abba is kénytelen, hogy szerelme hetente többször lefekszik a dílerrel, azzal a százhúsz kilós, csimbókos hajú, tetovált rockerrel. Meg is veri, ilyenkor ő ápolgatja körömvirág kenőccsel. Estig vár rá, majd megunja. Ha eddig nem jött, hajnal előtt nem vetődik haza. Piás lesz. Most kéne megtenni vele, ha nem sikerül se fog rá tisztán emlékezni. Hullarészeg. Merevrészeg. Mindkettő a halálra asszociáltat. Kamaszkorában gyakran fantáziált arról, hogy a fák közül kifigyeli erdő melletti házban lakó szerelmét, megvárja az alkalmas pillanatot, hátulról rátámad, kloroformos vattával elkábítja, és ott helyben közösül vele. Mondani se kell, férfiként. Az ábránd másik verziója, hogy a nőt örökre elaltatja, tehát finoman, hogy az áldozat ne tudja ki volt, megöli, és aztán szexel vele. Vagy, hogy rabságban tartja egy pincében, míg éhen nem pusztul. Most már ilyen vágyakat nem táplál, elnyomta magában. Talán mert már szeretik. Vajon ő szereti Magdit? Vagy továbbra is csak tiszteli, rajong érte? Nem ugyanaz. És vajon lehet-e tisztelni valakit, aki ennyire függ tőle és egy mesterséges anyagtól? Töprengését kopogás szakítja félbe.
- Ki az? – kérdezi.
- Én!
Kedvese hangja.
- Nyitom.
- Nem találom a kulcsot.
- Mert annyira be vagy állva.
- Nem is.
Tényleg nem tűnik kómásnak.
- Nincs a táskádban?
- Csomószor végignéztem, ki is borítottam, nincs.
- Kiejthetted valahol?
- Nem hinném, hallottam volna a csörrenését. Tudod, jó a fülem.
- Ellopták?
- Ugyan ki?
- Aki bármikor elérhetővé akar tenni a maga számára.
- A díler – csúszik ki a nő száján.
- Nála voltál?
- Nem.
- Nem haragszom, légy őszinte, Kicsim.
- Megdugott – nyöszörgi és sírva fakad.
Már a mellére vonja és megpuszilja ázott haját. Így elrejtheti gyilkos ábrázatát. Simogat, mikor legszívesebben fojtogatna.
- Feküdj le! – mutat a franciaágyra.
- Te is megkefélsz? – kérdezi reménykedve az asszony.
- Csak megvizsgállak.
- Szétrepedtem, vérzek. Ez tetszik, mi? Hogy felragyogott a szemed. Vérfarkas!
- Miket beszélsz? Hol a fertőtlenítő?- tereli el a szót, és már nyúl is a Betadine-ért.
- Le is nyalhatnád!
- Senki mocskát nem pucolom ki!
- Jól van, na, ne húzd így fel magad. Miattad teszem. Ha pénzt kérne a szerért, elveszteném a lakásomat, hol élnénk együtt? Miből vennék neked karórát? Egy-kettőre itt a karácsony.
A fiú rohan a mosdóra, de nem tud hányni. Azért egy Rolex nem lenne rossz. Egy koszos kurvától se. Nincs szaga.
- Ettél? – kérdezi a nő.
- Nem.
- Pizzás meleg szendvics jó lesz?
- Ma én készítek neked vacsit. Maradj ágyban, Kedvesem.
Így könnyeit a hagymára foghatja. Megnézik a Bunkó vagyok, így hódítok című amerikai vígjátékot. Megszavazzák, hogy holnap valami thrillert vagy horrort fognak.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
