NAPLÓK: Etzel Mark Bartfelder
Legutóbbi olvasó: 2025-12-04 04:00 Összes olvasás: 59050| 211. | [tulajdonos]: Közönyös vasárnap | 2021-03-07 17:14 |
EL-
Ó, ha a szellemem őrt állhatott volna anyám vaginájánál midőn apám hímtagja megközelítette! Olyan varázst küldtem volna rájuk, hogy az egyik beheged a másik meg lekonyul. De csak egymás viszonylatában. Tőlem örülhettek volna az életnek, de ne az én kontómra. Valami kékellő kőszálon egy örökké gőzölgő kádban kellett volna meglátni a napvilágot. Csak úgy mint a habfürdő szigetek. Hiányzik a Bocikám, sápadt, türkiz szeme és a nevetése. Az emberek kilencvenöt százaléka tényleg elmehetne a fenébe. Ha leszállnak a villamosról, nem mennek odébb az átkelőnél, hogy más is odaférjen. Az áruházban a mozgólépcső előtt állnak meg beszélgetni és nem érdekli őket, hogy mások is ott közlekednek. Az automata forgóajtón úgy ugranak be, hogy az megakad és a többiekre néznek kérdő csodálkozással, hogy azok mit követtek el. Belerázzák a szemetet az egyik kosárból a másikba. Megnyálazott ujjal lapoznak a könyvedben, s már bánod, hogy mutatni akartál nekik valamit. Az emberek reménytelenül embertelenek, sikerült őket állattá varázsolni. Ez egy rövid közjáték géppé válásuk történetében. Bocika! Jól vigyázz! A kazuár figyel!
-ÉG |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
