NAPLÓK: Equus przewalskii
Legutóbbi olvasó: 2026-02-08 04:03 Összes olvasás: 27167| 16. | [tulajdonos]: tavasz | 2006-04-11 21:39 |
Ha más nem is, a költészet napja kibontott egy pici rügyet a tavaszból. És nem azért, mert ez J.A. születésnapja, mégis ünnepeljünk annak a költőnek a gondolataival, akiről legigazabban szólhatna F. Pessoa, ha tudna a létezéséről, amikor azt mondja: míg az alacsonyrendű művészet célja az, hogy mulattasson, a középszerúé, hogy felemeljen - a magasrendű művészet megszabadít. Íme egy ilyen megszabadítás, soha meg nem fejthető - minden élethelyzetben másképp érthető - Titok. Szeretettel minden megszabadításra vágyónak.
Amit szívedbe rejtesz
Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.
A szerelembe -- mondják --
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek --
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szívedből szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szívedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!
Nebensatz: Igen. József Attilát nem lehet mindig és mindenkinek ajánlani. Olyan poklokat élt meg, amelyekbe egy kiegyensúlyozott, legfeljebb purgatóriumra ítélt léleknek nem tanácsos alászállnia. De épp annyi benne addig a mélységig az árnyalat, hogy minden méltán és bűntelenül vezeklő lélek megtalálja benne a maga megszabadítását. A hozzám legközelebb állót a 10. bejegyzés alatt meggyóntam.
Ámen.
Shalom. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
