NAPLÓK: Equus przewalskii Legutóbbi olvasó: 2026-05-10 21:15 Összes olvasás: 27320| 12. | [tulajdonos]: március 8. | 2006-03-08 20:46 | Talán van még köztünk néhány öntudatlan Csipkerózsika, aki arra vár, hogy életre csókolják. Weöres Sándor megértett-megézzett valamit a nőiség nagy misztériumából. A most következő verse, úgy hiszem, nem a férfiak ellen íródott - boldog lennék, ha valamelyikünknek ihlete/tehetsége lenne kifejezni, miért jelentenek nekünk misztériumszinten hasonlót a férfiak. Adjon a Rongyszőnyeg 143. darabjának perspektívát Jevtusenko, aki tudta: "bennem veszed észre magadban a nőt..."
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott
A nõ: tetõtõl talpig élet.
A nõé: mind, mely élõ és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderrõl egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -
ha nõk szemébõl rá élet sugárzik.
A nõ: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
õ lágy sóvárgás, helyzeti erõ,
oly férfit vár, kitõl mozgásba jõ.
Alakja, bõre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bõven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedõen fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bûvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az õ köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
õ úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind õnéki fátyla;
és végsõ, királynõi díszruhája
a meztelenség.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
