NAPLÓK: Elszalasztott lehetőségek Legutóbbi olvasó: 2025-11-06 00:44 Összes olvasás: 46583| 73. | [tulajdonos]: Merre van az előre? | 2011-04-20 12:12 | Kedves Sticka :-)
Én ezt az egészet nem nagyon értem.
Itt egy elég jellegtelen figura, e napló tulajdonosa, aki küzd (vagy legalábbis úgy tesz), de képtelen elmozdulni.
És itt vagy Te, ennek az oldalnak feltehetően régebbi látogatója, valószínűleg megalapozott elfogadottság részese, aki minden félmondatával igyekszik engem támogatni, anélkül, hogy tudná ki vagyok, anélkül, hogy mutatná magát, és függetlenül attól, én adhatnék-e Neked bármit is.
Ez a dilemma nem hagyott nyugodni, ezért kerestem a helyzetre a választ, és úgy vélem most sikerült megtalálnom.
Te egy "angyal" vagy, aki időnként rám tekint. Igen, azt hiszem így jó lesz.
Tudod, ha válságba kerül az életünk, és úgy tűnik nincs tovább, akkor az első (nagyon fontos) kérdés, amire választ kell adnunk: ki akarunk-e kecmeregni ebből a helyzetből?
Mindenféle próbálkozásaim közepette, csak most jutottam el ide.
És, ha igazán őszinte akarok lenni, még nem merem sehová letenni a garast, nem tudom lehet-e, érdemes-e? És főleg mi lehet azon túl. Vajon az álmaim? Vagy azok a hazugságok, melyeket álmaimnak nevezek?
Szar ügy.
Ezek csak hangos vívódások, ha nem "angyal" lennél, csak egy ugyanolyan "porból kélt", mint én, akkor nem venném a bátorságot ...
Mindezeket csak azért írom, mert tegnap délután egy felszabadító séta (a rakparton) közepette mindenféle tervek kezdtek kavarogni a fejemben, s rájöttem, sokkal könnyebb a perceket, órákat úgy magunk mögött hagyni, ha hisszük, lesznek továbbiak is.
Ahhoz még nem voltam elég bátor, hogy a régi kapcsolataimat felújítsam, ám elég vakmerő ahhoz, hogy az interneten keresztül próbáljak barátságot kötni.
Bár minden a helyén lenni látszott, mégis óriási kudarc lett a vége.
Látszólag egyértelmű, miért...
A párbeszéd (társam szerint) aszimmetrikussá vált, míg én beszéltem, ő figyelt, s amikor ő kezdett beszélni, én hallgattam. Ez így valóban "válóok", elegendő is...
Számomra azonban itt nem zárul le.
Indulás után nagyon intenzív volt, gyors üzenetváltások, kitárulkozások, átadom magam, hogy téged is láthassalak. Sok apró öröm és hit, remény.
Valamiért, cirka egy hónap után mégis csökkent az érdeklődés. Megszagolgattuk egymást, megismertük egymás illatát, de valami, ami tovább lök, hiányzott.
Jó lenne tudni micsoda...
Nemrégiben hallottam, ha szeretettel nézünk a csecsemőre, tágul a pupillánk, akkor az övé is. A táguló pupilla (érzelem) fiziológiás folyamatokat indít. Az agy megfelelő részein az idegszálak kapcsolatokat keresnek, s, ha találnak rögzülnek. És így tovább... Egy szeretetteli pillantás sokkal többet számít, mint gondolnánk. A pszichés folyamatok iszonyatos gyorsulásba tudnak kezdeni a személyes kontaktusok után.
Kezdem azt hinni, a virtuális kapcsolatok megannyi apró öröme sem helyettesíthet egyetlen pillantást.
Meglehet, tévedek, a hiányérzet, az intenzív lufi utáni hallgatási "vágy" mégis erre mutat.
Elszalasztott lehetőség?
Érdemes egy felfújt, széllopta lufi után kapnunk? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
