NAPLÓK: Elszalasztott lehetőségek
Legutóbbi olvasó: 2024-05-22 01:56 Összes olvasás: 41172| 3. | [tulajdonos]: Dob vagy gitár? Esetleg penna? | 2011-02-05 19:10 |
Köszönöm sticka :-)
Most még itt vagyok, a festék szárad, pihenő.
Vagy kikapcsolom magam, lefestem a maradék szegőléceket is, s az lesz a pihenő?
Másik történet.
Jenővel egy gimibe jártunk, esetenként együtt fociztunk a hamzsabégi töltés mellett. Iszonyat jól cselezett, bár én sem voltam kutya. Egy alkalommal nem volt csukám, zokniban rúgtam a bőrt. Másfél óra elteltével csak a zoknim szára maradt, a talpamon semmi vászon, csak bőr (az enyém).
Jenő zenekarban kezdett gondolkodni. Dobost keresett. Iszonyatjófej művészettörténet tanárom engem ajánlott neki. Megkérdezett, de én akkor már gitározni tanultam. Nem sejtettem, miről maradok le. (Nem tudom persze "mégis kinek az élete" lett volna, ha pengetőről ütőre váltok?)
Ennyiben maradtunk. Később abbahagytam a gitártanulást.
Voltak dolgaink ...
Próbáltunk együtt dalszöveget írni, de a közös sem az övé, sem az enyém nem volt. Egy barátunk azt mondta grafomán vagyok, ezért volt a próbálkozás.
Később Jenő némi parkán hozzáadásával megoldotta a problémát.
Befutott... szerintem nagyon.
(Most épp megint Magyarországon van, pár hete összefutottunk, hív focizni, egy sörre, de valahogy mégsem jön össze. Nem keresem, nem tudom miért.)
Pennám jegyezte le akkoriban:
Egy homo sapiens a lét felfoghatatlan mélységei fölött
gyártmánystruktúrája tüneményeit ambicionálja,
én vagyok.
Birtokba véve a várost fémgőzös leheletével
a folyékony vasiparengedélyen lovagolva,
újra én.
Urbanizált agyam légbuborékait szűrve
a Panel Igazságainak szobrait öklendezem
én.
Megundorodva az emancipáció leértékelt partitúráitól,
exponált szerelmeim sörétzaját nyalábolom
én.
Loggiám káváján rohadnak egóm elsorvaszthatatlan szimbólumai,
és nyakamban ingyenjegyem egy újabb hétköznap akasztására,
én.
Borostás arcképem fanatikus mikrokozmoszában
misét celebrálok egy megapolisz üdvözüléséért
én.
A konzumstanicli hipnotikus ontogenézisébe
embrionális állapotom metamorfózisával zuhanok
én.
Egy kaotikus disszonancia részeg hullámain
idegösszeroppanásaim ápolom bűntudattal
én.
Gőzkalapács-metronóm döngi költészetem bioritmusait,
tudattalan kombinációim őrületében
én vagyok.
Később abbahagytam jó időre az írogatást, nem volt ki rúgjon egyet az ülepembe ezért vagy azért.
Lehet, hogy dobolnom kellett volna inkább? |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
