NAPLÓK: Egy öngyilkos naplója Legutóbbi olvasó: 2025-07-02 21:39 Összes olvasás: 24707| 4. | [tulajdonos]: utolso | 2003-03-25 15:44 | | Az elet kiszamithatatlan. A halal is. Elharultak az akadalyok. Azt hittem, varnom kell meg egy-ket napot. Hirtelen jott, nem voltam ra felkeszulve. Ez a naplo se erhette el a celjat. A celomat. Volt. A tobbit inkabb mar csak magamban gondolom vegig. | |
| 3. | [tulajdonos]: egész éjjel | 2003-03-24 08:51 | Egész éjjel nem aludtam. Most lassan pötyögök, hogy még csak véletlenül se ejtsek hibát, ne üssek félre. Pedig alig látok, elaludni a sok kávétól nem tudok, szívdobogásom van, szörnyen érzem magam. Nem csináltam pedig semmit. Zsó vitt el egy kis társaságba, ittak a városka föterén. Nem ittak, beszélgettek. Persze ittak is, de nem az a lényeg. Hajnali egyik öket utáltam. Szörnyü volt, ahogy beszélgettek, okosan, azt hitték, bárkinek is fontos a vélményük. Vagyis tudták ök, hogy senkinek, lószart sem érdeklünk, csak cicomázták magukat a gondolataikkal, a véleményükkel. Mindenki olyan büszke a véleményére, mint mindegyik pasi a farkára. Még ha kicsi, akkor is. Én gyerekkoromban annyira nagyra voltam vele, hogy egy időben mindig meg akartam mutatni másoknak. Sose tettem persze meg. Egy szép lánynak meg, akibe hosszú évekig szerelmes voltam, ajándékba akartam adni. Elterveztem, hogy masnit kötök rá, aztán szeretkezésnél majd úgy veszem elö. Milyen undok kis gondolat. Szégyenlem. Persze ezt se csináltam meg. Jobb józannak maradni. Illetlen dolog megbolondulni. Pár ember a környezetemböl megbolondult. Velük kapcsolatban is azt éreztem, hogy a rokonaik méltatlankodnak, hogyan tehetett ilyet. Ahogy most Cinikus olvasó és Albínó is ezt teszi. Mert hülyeségnek, különcködésnek, végülis bolondságnak tartják, hogy nyílt naplót vezessen az, akinek már csak pár napja van az életéböl. A halál amúgy is illetlen dolog, felér egy nyíltszíni orrpiszklással, az önhalál pedig olyan, mint a vérfertőzés vagy lopás vagy szoba közepére szarás. Ilyen az ember. Belöle van elegem. Magamból is így lett elegem. Ma egészen biztos vagyok benne, hogy jól teszem, amikor leugrok. Tulajdonképpen már ma megtenném, de lesz valami, kell történnie valaminek, és csak azután tehetem meg. Nem lényeges dolog, technikai, mondhatnám.
Szóval fáradt vagyok, kissé összeomlászerü a hangulatom. Direktböl csinálom. El akarom mélyíteni a gondolatvilággal való kapcsolatom. Könnyebben jönnek elö ilyenkor az emlékek, a sejtések, a jövő, a múlt, csak a jelen lesz ködösebb kicsit, de megér ennyit. Úgysem történik semmi. Csak a lélek. | |
| 2. | [tulajdonos]: semmi | 2003-03-22 19:03 | Semmi különös nem történt tegnap óta. Idegesít. Azért nehogy úgy teljenek el ezek a napok, hogy semmi nem történik velem. Lényegtelen, apró dolgokkal foglalkoztam egész nap. Sok telefon. Rengeteg munkát elvállaltam, olyanokat is, amiket pedig már semmiképp sem tudok befejezni.
Egy virág meghalt a lakásban. Túllocsoltam. Anyu járt nálam, azt mondja, nem való nekem semmi, amivel törödni kell. Hümmögtem. Kérdezte, min mosolygok.
Egyébként azon, hogy akkor én sem vagy magamnak való (ezt persze már tudom eléggé rég óta), meg aztán ö is eléggé elhanyagolja magát. A frizurája rettenetes, a ruhájának valami állott, rossz szaga volt.
Csodálkozik, hogy nem cseréltem ki már harmadik hete a kiégett lámpát a szobámban. Hogy másszak fel oda? Kérdezem töle. A galériáról is ki lehet cserélni. Nem akarok leesni. Még valami bajom esik.
OElég olcsó ez a helyzet: titkom, hogy megölöm magam, és szórakoztat a mondataim kétértelmüsége. Undoritó vagyok. Bizonyos szempontból. Majdnem minden szempontból.
Eminemet hallgattam egész nap. Egy rohad szót sem értek angolul. Kellett nekem franciát, olaszt tanulni. Kitörölhetem velük a seggem. Ja azt nem, ezek nem papirok. De ha lenne róluk papirom, kitörölhetném.
Cinikus olvasó: ne szólj be(le) ha lehet. Elég magamra figyelni.
Ha van itt adminisztrátor, törölje már ki cinikus bejegyzését, zavar. | |
| 1. | [tulajdonos]: a vég kezdete | 2003-03-21 19:00 | 13 napot adok magamnak.
Az elkövetkezendökben erröl a tizenhárom napról fogok beszámolni.
Feltételezem, hogy érdekelhetik az embereket egy öngyilkos utolsó gondolatai.
Öngyilkosságom okairól nem akarok beszélni. És lebeszélni sem hagyom magam, nem is várom senkitöl, hogy ezt megpróbálja.
A körülményekröl most írok elöször és utoljára. Egy magyarországi városban ölöm meg magam, egy magas épület tetejéről ugrok le sötétedés után. Egy épületéröl, amit sokan ismernek és látogatnak.
Ez a napló nem vicc, nem is a magamutogatás miatt kezdek neki. Szinte kötelességemnek érzem, hogy megosszam utolsó napjaim történetét a rövid ideig utánam maradóknak.
Mindenki meghal.
Ezért.
Arra számítok nagyot változok az elkövetkezendö napokban. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
