NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 06:00 Összes olvasás: 34707222. | [tulajdonos]: johnny B good | 2022-07-25 10:54 | Pontatlan szerelem
Valamit szeretek benned. Megfogalmazni soha, végtelen bolyongás ez, mintha halhatatlanságban. És látod, verseknek adlak. Szétszórható, roskadt feledésnek, ami föl-fölél. Még ma is szememre veted, hogy nem akarok kötetet, semmi fixet, vagy pontosat. Csak ámulást. Mint a tenger és a szél. Csupán arra volna jó a verseskötet, hogy ámítaná asztalod, s eltakarná a fényhibát.
Mert mi nemcsak szerelmesek voltunk.
Hahó mi voltunk ott és akkor a nép.
Azt a fájdalmat keresem ma reggel, belső marást, amivel elhagytam hazám. Egy tüskével lehet élni. Köröm mellett a gyűrűs ujjban. Boka alatt. Bőrben háton, gyomor, bárhol a szív alatt. Egy tüskével. Észre sem veszed.
És amikor a kiváló alapanyag-apríték, már megfűszerezted, ráütöd a bűzlő mélyalmos záptojást.
Meséltél a papról, akinek miséjére jártál, példabeszéd és idézet miliő, ördögűző tömjén, krisztusvére-krisztusteste és nyújtottad a nyelved. De ismereteid lettek a színházról, miközben ciceró-mag fogant belül legfőbb jóról és rosszról.
Kit anya szült ki így ki úgy
Én elhittem, amit apám. Olajjal fűtsünk ne szénnel, mert bekampányolták az agyunk. A gáz milyen baráti, aztán az áram melege, elemek, kollektorok, a menny, mert tiszta és nem szennyezünk, mert át kell adnunk a házunk, a strandidőt, a Földet.
Strandidő. Mire megérted a sorsodat, mintha látnál egy láthatatlan diktatúrát, s kételkedsz az a sors van-e, abban a sorsban vagy-e, ami előirányozva tenyér és csillagképben?
Valamit szeretek benned. Végtelen bolyongás ez. Valóság unván. S milyen erőszakos a remény? Ami föl, fölél. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|