NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ Legutóbbi olvasó: 2026-07-10 03:23 Összes olvasás: 56364| 430. | [tulajdonos]: johnny B good | 2026-07-06 16:07 | Periodikum
„nem föltenni a kérdést, hogy felelős-e egy nép azért, ami vele történik?” (Orbán Ottó)
Nagyapáékkal együtt lakunk. Legtöbbet a pince-konyhában, ami igazából
disznóvágás idején van csúcsra járatva; ismerősök, ismeretlenek háziállatot, vadhúst
szednek szét. Vér, hús, együtt a nagyokkal. Bor, ének. A mi családunknak az a
legnagyobb erénye, hogy bővíthető, mert befogad, apám szereti azt a szót, hogy
integrál. Segédmunkát, ideát. Paraszt, vadász, kőműves, vasutas, cigány, zsidó
egy nagy Szilvási család. Ezek a beszélgetések elmennek mellettem, meg nem is.
Mi az, hogy magánügy? Ezek a beszélgetések magánügyeimmé válnak?!
Paprétjén focizok, vadetetés, járom a téli Bükköt, szagolom a meglőtt állat páráját,
keresem Boros Zsuzsit. Egy napon Apám és Gyuszi bátya (farkaslyuki bányász)
összeverekednek. Míg Nagyapa él, ez nem fordulhat elő.
Rendszerváltozás van. Mindenütt érezzük a politika nyomul. Oszt, tör. Jönnek az újak,
pusztuljatok kommünisták; az számít, aki hőbörög. Apám mondja, hogy nem jó ez,
harminc évenként hűbelebalázs szétveri ami van, kezdeni elölről, de Antall mellé áll.
A Demokrata Fórum meglátjátok kihozza ezt a nyomorított lelkű népet a
slamasztikából. Kárpótol, a földünket visszakapjuk és mint az államosítás előtt
magunknak dolgozunk, mi Szilvásiak, mi egy hangya-család, ésszel-tüdővel,
mi mindig dolgozunk. Gyuszi bátya Orbán Viktorral jön, ő lesz a megmentő.
Fiatal, tiszta szenvedély. Ha már be kell zárni bányát, gyárat, ha már ránk tör Nyugat,
Orbán tudja hogyan kell integrálni a magyart. Na ezen verik össze egymást.
Hogyan kell integrálni a magyart?
Másnap, mind a ketten szecskát vágnak a színben. Mama jön-megy. Annyit mond,
a két fia nem beszél. Dolgozik.
Én megutálom a húst, bort, éneket. Azt a sok illúziót, ami élteti a magyart.
Tengerésznek megyek. Tengerész, aki nem eszik húst, nem iszik alkoholt, nem énekel.
A horizont csöndjét viszonozom kontinensek között, napokig alig szólok valakihez.
Egyszer csak Normandiába megyek haza. Kívülről látom őt: a volt-magyar, "vagy
tán egészen az". Akit áld és ver sors keze, talán csak integrálja a csúf és az új
illúzió.
Liberté, Égalité, Fraternité. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
