NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ Legutóbbi olvasó: 2025-11-19 10:04 Összes olvasás: 47968| 318. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-03-13 09:42 | Idősiló kussolóknak
Elvesztegetni az élés bizonyos részét,
teszem azt reggel hatkor döcögni villamoson,
a hitben hogy hozzájárulsz bizonyos dzsídípíhez,
amivel henceghet kormánypárti képviselő
napirend előtt, vagy éppen házassági évfordulón.
Úgy el lehet vesztegetni az élet felét, hogy
aszondod nem tehettél mást. Fölmented
tehetetlenséged.
Pedig az egész élet arravaló, hogy lassan
megutálj minden aforizmát. De nem csupán
a tempó, a mérleg-játék. Teszem azt az
ősz szertartásai, ne az őszt a tavaszt vegyük,
amikor fölismered régi magad és majdnem
kimondod, hogy: lehetsz. Még van esélyed.
Megállsz nézni egy falun végigvonuló nyájat,
a visszavárt gólyát. Arrébb az óriás plakáttal
egy képben madárijesztő, és vezetés közben
fantáziálsz, aforizmázolsz,
kis híján fölveszel egy félszárnyú angyalt.
A piszoár peremén
Ó hogy megutáltam az aforizmát. Pedig külön
füzetben, téma szerint gyűjtöttem. Villamoson,
buszon döcögve egy-egy archoz passzolót
kerestem magamban. Az értelmes lányoknál is
bejött, diszkóban, lassú táncnál. Átaforizmáztam
az érettségi utáni időket.
A piszoár peremére szállt. Erős sugárban jött,
abbahagyni nem tudtam. Annyit tehettem, hogy
elrántottam a rudazatot, de így is finom hártyáját
érte az aranysárga áramlat. ami magával vitte,
hiába csapkodott, annál reménytelenebbül
bekerült a lyuk vákuum rendszerébe.
Lábai, szárnya, egész teste az örvényé lett. Az
ember nem nyúlkál gusztustalanba. Lement, mint
a Nap.
Ez volt életem első drámája, a tehetetlenség
megélése. Egy gyönyörű teremtmény pusztítása,
az ölés.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
