NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 07:10 Összes olvasás: 35097318. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-03-13 09:42 | Idősiló kussolóknak
Elvesztegetni az élés bizonyos részét, teszem azt reggel hatkor döcögni villamoson, a hitben hogy hozzájárulsz bizonyos dzsídípíhez, amivel henceghet kormánypárti képviselő napirend előtt, vagy éppen házassági évfordulón. Úgy el lehet vesztegetni az élet felét, hogy aszondod nem tehettél mást. Fölmented tehetetlenséged.
Pedig az egész élet arravaló, hogy lassan megutálj minden aforizmát. De nem csupán a tempó, a mérleg-játék. Teszem azt az ősz szertartásai, ne az őszt a tavaszt vegyük, amikor fölismered régi magad és majdnem kimondod, hogy: lehetsz. Még van esélyed. Megállsz nézni egy falun végigvonuló nyájat, a visszavárt gólyát. Arrébb az óriás plakáttal egy képben madárijesztő, és vezetés közben fantáziálsz, aforizmázolsz, kis híján fölveszel egy félszárnyú angyalt.
A piszoár peremén
Ó hogy megutáltam az aforizmát. Pedig külön füzetben, téma szerint gyűjtöttem. Villamoson, buszon döcögve egy-egy archoz passzolót kerestem magamban. Az értelmes lányoknál is bejött, diszkóban, lassú táncnál. Átaforizmáztam az érettségi utáni időket.
A piszoár peremére szállt. Erős sugárban jött, abbahagyni nem tudtam. Annyit tehettem, hogy elrántottam a rudazatot, de így is finom hártyáját érte az aranysárga áramlat. ami magával vitte, hiába csapkodott, annál reménytelenebbül bekerült a lyuk vákuum rendszerébe.
Lábai, szárnya, egész teste az örvényé lett. Az ember nem nyúlkál gusztustalanba. Lement, mint a Nap. Ez volt életem első drámája, a tehetetlenség megélése. Egy gyönyörű teremtmény pusztítása, az ölés.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|