NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ Legutóbbi olvasó: 2025-11-30 04:39 Összes olvasás: 48519| 222. | [tulajdonos]: johnny B good | 2022-07-25 10:54 | Pontatlan szerelem
Valamit szeretek benned.
Megfogalmazni soha, végtelen bolyongás ez,
mintha halhatatlanságban. És látod, verseknek
adlak.
Szétszórható, roskadt feledésnek, ami föl-fölél.
Még ma is szememre veted, hogy nem akarok
kötetet, semmi fixet, vagy pontosat. Csak ámulást.
Mint a tenger és a szél. Csupán arra volna jó a
verseskötet, hogy ámítaná asztalod, s eltakarná a
fényhibát.
Mert mi nemcsak szerelmesek voltunk.
Hahó mi voltunk ott és akkor a nép.
Azt a fájdalmat keresem ma reggel, belső marást,
amivel elhagytam hazám.
Egy tüskével lehet élni.
Köröm mellett a gyűrűs ujjban. Boka alatt.
Bőrben háton, gyomor, bárhol a szív alatt.
Egy tüskével. Észre sem veszed.
És amikor a kiváló alapanyag-apríték, már
megfűszerezted, ráütöd a bűzlő mélyalmos záptojást.
Meséltél a papról, akinek miséjére jártál,
példabeszéd és idézet miliő, ördögűző tömjén,
krisztusvére-krisztusteste és nyújtottad a nyelved.
De ismereteid lettek a színházról,
miközben ciceró-mag fogant belül legfőbb jóról
és rosszról.
Kit anya szült ki így ki úgy
Én elhittem, amit apám. Olajjal fűtsünk ne szénnel,
mert bekampányolták az agyunk.
A gáz milyen baráti, aztán az áram
melege, elemek, kollektorok, a menny, mert tiszta
és nem szennyezünk, mert át kell adnunk a
házunk, a strandidőt, a Földet.
Strandidő.
Mire megérted a sorsodat, mintha
látnál egy láthatatlan diktatúrát, s kételkedsz
az a sors van-e, abban a sorsban vagy-e,
ami előirányozva tenyér és csillagképben?
Valamit szeretek benned. Végtelen bolyongás ez.
Valóság unván. S milyen erőszakos a remény?
Ami föl, fölél. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
