NAPLÓK: Dokk-találkozó Veresegyházon? Legutóbbi olvasó: 2026-05-22 02:51 Összes olvasás: 23742| 119. | [tulajdonos]: köszönet! | 2018-08-27 02:54 | Kedves barátaim!
Elkényeztettetek ezzel a sok köszönőbejegyzéssel, pedig köszönettel inkább én tartozom.
Köszönöm Vajdics Anikónak, hogy megmutatta, hogy egy irodalmi játék milyen izgalmas lehet még egy olyan botcsinálta versfaragónak is, mint én. Megmutatta, hogy egy játék menet közben nem válik unalmassá, hanem egyre érdekfeszítőbb, izgalmasabb, és az ember sajnálja, amikor félbeszakad. Nem azt írtam, hogy véget ér, mert remélem, hogy lesz még folytatása.
Anikó megfejelte még azzal is, hogy az itt megjelent költők saját köteteikből, saját költeményeikből is olvastak fel részleteket, és ezek képezték a játék alapját. A játékosok meg arról tettek tanúbizonyságot, hogy mennyire érezték át a műveket, és a saját tehetségükből hogy tudtak hozzáilleszteni a hallottakhoz.
Köszönöm még Anikónak, hogy a hetek óta csavargó Priscillát képes volt egy napig itthon marasztalni. Megjegyzem, azóta se láttam, így önös érdekből is kérem Anikót, hogy minél hamarabb jöjjön el újra!
Azt is meg kell, hogy köszönjem, hogy elhozta fiát, Gabót.
Visszaadta bizakodásomat a jövő generációban, mégiscsak létezik intelligens, jól nevelt, a felnőttek között is természetesen mozgó és mégis tisztelettudó fiatalember. Örülök, hogy őt is megismertem.
Köszönöm Busznyák Imrének, aki élt az alkalommal, és felfedte előttünk egy PIG működésének hátterét. Inkább több, mint kevesebb sikerrel megértette velünk, hogy mit miért tesz vagy nem tesz, szerintem sok későbbi vitát, veszekedést megtakarítva ezzel. Köszönöm még, hogy élete párjával jött el hozzánk, aki nagy mértékben emelte a társaság értékét.
Imre kedvére szeretnék tenni azzal, hogy a tetszését elnyerő dugóbedugó képének linkjét felteszem ide! Ezzel Anikó is megkapja a hiánypótlást, ő ugyanis nem tudta élőben megtekinteni.
http://kertigrillem.hu/htm/nyel_dugozo.htm
Köszönöm weinbergernek, hogy délelőttjét - és még ebéd után is jó sokat - áldozta be arra, hogy egy lehetetlen feladatot megoldjon! Húrokat is hozott, és megkísérelte behangolni elhanyagolt és többszörösen sérült gitáromat. Miklós idegrendszeréről annyit, hogy ezt követően irigylésre méltó nyugalommal és derűvel, teljes aktivitással vett részt és volt képes koncentrálni az irodalmi társasjátékban.
Köszönöm Hepp Bélának, aki vagy negyven éve gyerekeskedett az én jelenlegi házszámom alatt, és megmutatta, hogy rendes emberek is kikerülnek innen, tehát van remény.
Béla még a szomszédok szemébe is könnyet csalt, meghatódtak, amikor bekopogott hozzájuk. Már napokkal előtte beharangoztam náluk, hogy meglátogatja őket, már előre örültek, csak kedves emlékekről számoltak be. Ma - vagyis már tegnap -, amikor átmentem hozzájuk, még mindig Béláról meséltek, és, hogy milyen öröm volt újra látni.
Bélát már én is láttam régebben, egy Dokk-est videóján, akkor még nem volt felirat a nevekkel, külön megkérdeztem, hogy ki az, aki számomra tökéletesen adta elő szintén tökéletes versét. Most nagy öröm volt személyesen megismerni.
Duma Gyurit és párját szintén örömmel láttuk! Csodálatos dolog az Internet, hiszen, bár először találkoztunk, de mintha egy régi ismerőssel találkoztam volna! Verseiből, hozzászólásaiból én már régen felismertem a rokonlelket, az itt eltöltött napon se hallottam tőle olyat, amivel nem értettem volna egyet.
Karaffáékkal picit más volt a helyzet. Amíg a többieknél az volt az érzésem, hogy mintha régóta ismernénk egymást, addig Gyulával valóban már vagy 15 éve kezdődött kapcsolatunk. A Drótpostagalamb irodalmi csatornáján, a Bóbitán olvastuk egymást először, és ő már akkoriban leközölt egy versemet.
Ahogy a költészetében, úgy személyesen is egy nagyon őszinte, nagyon egyenes, nagyon érzékeny és nagyon empatikus ember, akinek barátságára mindig büszke leszek.
Gyula! Köszönöm, hogy eljöttetek!
Köszönöm Szokolay Zoltánnak is, hogy eljött. Eljött úgy is, hogy tudhatta, lesznek kellemetlen percei. Egyébként percekkel meg sem úszta.
Kapott tőlünk is, de a vezetőséget illetve az üzemeltetést képviselő Busznyák Imrétől is, mi viszont magyarázatot kaptunk számos dologra, és ezekben volt igazán méltányolható is, jócskán.
Tehát köszönöm, hogy Zoltán mindezt előre sejtve-tudva eljött, és rajta keresztül igazolást nyert, hogy egy ilyen kötetlen találkozó alkalmas lehet az ellentétek csillapítására, mérséklésére.
Aztán köszönöm Zoltánnak, hogy mindezek előtt, után és közben megmaradt kiemelkedő költőnek, és bár ez nem szorul bizonyításra, de a játék során is meg-megcsillantotta tehetségét.
Köszönöm - bár ezt személyesen már átadtam - káprázatosan okos és gyönyörű nejemnek, aki végül is eredeti elképzelésemet jóval meghaladóan bonyolította le a találkozót. Igazság szerint 46 éve folyamatosan támaszom, miért pont a találkozó ment volna le másképp?
Azért piszkál valami. Amikor a támasz erősebb, megbízhatóbb, mint amit támogat, ott mire is van inkább szükség?
Amikor elindult lefeküdni, kérdezte, mit írok. Megmondtam, és akkor addig nem ment tovább, míg meg nem ígértem, hogy tolmácsolom köszönetét nektek.
Amikor elmentetek, mi még órákig beszélgettünk, és ő boldogan mesélte, hogy milyen jól érezte magát veletek!
Egy kicsit tartott a dologtól, hogy idegen emberek, olyan költőfélék - ő egyébként engem sem olvas -, biztosan míszek lesznek, nincsen annyi egyforma eszcájgunk, mit szólnak, meg nincs kész a kerítés, szakadt a ház, nem sorolom, de ahogy érkeztetek egymás után, úgy engedett fel benne a feszültség. Igen, és ő mondta, még weinberger írása előtt, hogy csináljunk ilyet megint.
Köszönet jár még Pálóczi Antalnak.
Amíg mi felhőtlenül szórakoztunk, ő felvállalta, hogy szintén Veresegyházon lebonyolít egy Dokkos, zenés felolvasást, és ezzel augusztus 25-re a várost irodalmi centrummá avanzsálta.
Félretéve minden rosszízű megnyilvánulást, én maximálisan egyetértek Antal ötletével, és mindenben támogatom!
Holnap fel is hívom Béla bácsit, a polgármestert, és kijárom nála az engedélyeket. Pásztor Béla egyébként is amolyan művészetpártoló, sokat beszélgettünk erről, ő fiatalon rendező-szakon végzett, és verseimről is kedvesen nyilatkozott.
Aztán felhívom Boros Zsuzsát, aki a kiállításokat, előadásokat, színházi eseményeket bonyolítja és irányítja, úgy tudom, holnap jön meg szabadságról, és kérem, hogy segítse Antalt. Utoljára szabadsága előtt beszélgettünk arról, hogy nejem is részt venne az ő munkájában.
Még azzal is segítenék, hogy a Veresre érkező, a Dokkot képviselő szerkesztőket, szerzőket, ha vonattal vagy busszal érkeznének, a kérdéses helyszínekre szállítsam, illetve elhelyezésükről, étkezésükről, pihenésükről gondoskodjam.
Azért Antal helyében óvatosabban bánnék ezzel a táblaüggyel! Még szerencse, hogy nem bukott le!
A Veresegyház helynévtábla a KRESZ szabályai szerint a "lakott terület kezdete" táblák sorába tartozik, és mint ilyet, a helyi önkormányzatnak nincs jogában módosítani, azt csak kizárólag a közútkezelő engedélyével lehet.
A táblák megváltoztatása szabálysértés.
Még a táblát tartó oszlopokra se lehet semmit felragasztani, felakasztani.
Tartok attól tehát, hogy a helynévtáblát nem lehet csak egyszer módosítani, mert a második automatikusan követi!
Ennek illusztrálása az alábbi linken:
https://tinyurl.com/ybo7xtco
Végül összefoglalva: - Mindenkinek mindent köszönök! Néhány hónap múlva ugyanitt, és remélem, hogy új vendégeim is lesznek!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
