NAPLÓK: DE MI LESZ A NOVELLÁKKAL? Legutóbbi olvasó: 2026-02-02 04:17 Összes olvasás: 6907| 49. | [tulajdonos]: KÉSZÜL A KÖTET | 2024-07-06 05:43 | Pálóczi Antal
BRAZIL
Teknős Józsi bácsi, apám roma sofőrje minden télen disznót öletett. Frissen töltött hurkákkal és kolbászokkal teli kosarával kopogott be hozzánk ilyenkor. – De ezt a Panics böllér úr vágta ám! Ennyire tapintatos ember volt. Így akarta tudatni anyámmal, hogy elfogadhatja a húst – egy cigánytól! Mert a higiéniai követelményeknek megfelel! Apám gyakran mondogatta –Maga nem cigány, Józsikám! – Hanem? – Maga brazil!
Focirajongó apám kedvelte a brazil Pelét, s kedvenc filmje a Casablanca volt, amelynek főszereplőjét egy néger zongorista szokta megvigasztalni. Józsi bácsi nevetett. – Meséljen Főnök! – Mit meséljek, Józsikám! – Mindegy Főnök! Olyan az nekem, mint az egyetem! Gyakran ültem közöttük, a kisteherautó pótülésén. Apám, a hatodik iskolaévem tavaszi szünetében, többször magával vitt. Ezzel a kocsival járták a Balaton felvidéket, ahol villanyszerelési munkákat felügyelt. Vállalata akkor szerelte a frissen épült Veszprémi Vegyipari Egyetemet, és akkor lett szerelmes tizennyolc éves titkárnőjébe, harmincnyolc évesen. Előttem mindig a lány ült a pótülésen, amikor Józsi bácsi a találka-helyükre, a keszthelyi Balaton hotelbe vitte őket. Egyszer, egy ilyen estén hozta el a disznótorost is, hogy kimentse nálunk apát.
A szüleim végül mégsem váltak el. Igaz, apám nehezen tudott kilábalni élete legnagyobb szerelméből s utána már nem is jött rendbe az élete. A lányt hamarosan feleségül vette egy orvos és hónapokon belül megvigasztalódott. Ő azonban e kapcsolata miatt elveszítette a munkahelyét, magánvállalkozóként pedig csődbe ment. Nekem azonban legalább - mégis – volt apám. És én is, már én is kétszer nem váltam el! Tudtam: a beteljesült szerelem nálam három évig tart, az "örök szerelem" ötig. Minek széttörni emiatt a gyerekek életét? Amikor apám, már súlyos betegen, lediktálta történetüket, megtudtam, hogy az utolsó együttlétük alkalmával a lány a hotelben egy gyerekért könyörgött. Elköltözik másik városba! Csak egy kisbabát! Egy kisbabát, apámtól, ha már ő maga nem lehet az övé! Apám a hajánál fogva rántotta le az ágyról. – Hogy képzeled, hogy olyan gyerekem legyen, akit nem én nevelek?! A lány görcsösen sírt.
Apám így hagyta ott a szállodában, s beült a már két órája rá várakozó kocsiba, de aznap még nem szakítottak. – Veszprém? - kérdezte Józsi bácsi. Apám bólintott. Vagy negyedóráig tartó csend után – apám így mesélte – megszólalt Józsi bácsi. – Főnök, magának annyira okos fia van! Apám mintha meg sem hallotta volna. Percekig újra csend. – Főnök! Magának annyira muzikális a fia! Ha nekem ilyen fiam volna! Apám fáradtan ránézett, aztán előre. Hosszú csend megint. – Főnök! Ha nekem ilyen fiam lenne...! Főnök! Fő-nök!!! Apám döbbenten fordult felé, de Józsi bácsi csak nézett maga elé, mint aki a jövőbe bámul. Apám szemeit elfutották a könnyek. – Köszönöm, Józsikám!
 | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
