A napokban a FB-on egy kommentváltásban szóba került viszolygásom egy közismert író, újságíró iránt.
Engem ő soha nem bántott, személyesen nem ismerem, de gondolkodásmódja, manírjai, műsorvezetői habitusa bennem ellenszenvet ébreszt.
Az érzés fokozatosan alakult ki bennem, de tudatossá csak kétezer után lett, ekkor zajlott Toma András, az utolsó magyar hadifogoly hazahozatala, szinte mindenki hallott a erről, tettek róla.
Hogy ez a dolog miként kapcsolódik a híres újságíróhoz, nem taglalom, aki emlékszik az akkori eseményekre, úgyis tudja, másokba meg nem akarom átplántálni saját ellenérzéseimet. Mindenki dolgozzon meg a saját rigolyáiért, azt hiszem, ilyenben senki nem szorul importra.
Szóval elővadásztam András bácsi című versemet, ez Toma András halálát követően írtam, 2004. nyarán kelent meg a Napsziget Magazinban, az első közlés rovatában, de a Dokkon is fent van.
Néhány perce felmontam a Jútyúbra, íme:
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
